Digitalizálás, állagmegőrzés és restaurálás, a dokumentumok újrateremtése reprint és facsimile változatban

A digitalizálás meghatározó célja ma a régi és mai nyomtatott, kéziratos és képi valamint zenei tartalmak széleskörű és gyors hozzáférés lehetőségének megteremtése. Egy másik cél a pusztuló papíralapú dokumentumok tartalmának megmentése, akár digitális képi vagy szerkeszthető szöveges formába konvertálva. Azonban ne essünk abba tévhitbe, hogy ezzel a módszerrel ezeket a tartalmakat a késői utókor számára is megmentettük. Gondolkozzuk el azon, hogy a csak 20 évvel ezelőtti mágnes szalagos, hajlékony lemezeken tárolt adatok, vagy tíz egynéhány évvel ezelőtt már CD lemezekre és egyéb adathordozókra felírt fontos adatok hány százaléka őrződött meg?

Száz év múlva ezek a digitális állományok ugyanígy hozzáférhetőek lesznek? Vélhetően nem – hacsak ki nem találják a régi digitalizált állományok „restaurálását”, tömeges digitalizálását? Joggal merül fel egy további cél, melynél nem a széleskörű hozzáférés az elsődleges. Az állagmegőrzést – könyvrestaurálás – és a régi, értékes esetleg antik könyv vagy dokumentum újrateremtését – reprint vagy facsimile kiadás – célozza meg, melyet néhány(?) konkrét esettanulmány igazol.

Tanulmány

A Kaáli család megbízásának tárgya:

A Kaáli-Nagy család XVI. századtól jegyzett birtokszerzési dokumentumainak XVIII. századi hiteles másolatai a későbbi családtagok bejegyzéseivel. Kézirat-kötet.

A megbízás célja:

A család nagy gondot fordít történetének hiteles dokumentálására és az eredeti dokumentumok megőrzésére valamint a család későbbi nemzedékei számára való hozzáférhetőségre.

A megbízás tartalma:

Digitalizálás, restaurálás, papír alapú másolat készítése kétféle, ragasztó kötött és fűzött kötészeti megoldással.

A dokumentum műszaki paraméterei:

Mérete: 275×450 mm
Oldalterjedelme: 172
Barna félbőr kötés, bőr sarkokkal, márványpapír borítóval, ráragasztott címkével.
Papírminőség: 100 g/m2 körüli súlyú merített papír „Görgény , Nr.2.” vízjellel.
Bőr: juhbőr
Borító papír: márványozott merített papír.
Címke papír: Merített papírból kivágott két rét hajtott kivágott minta.
Viaszpecsét: sellak.
Szárazpecsét: merített papír domborított pecsét, mintás kivágással.
Hitelesítő zsineg: kék-sárga selyemzsinór.

Digitalizálás

Az első kérdés az volt, hogy még restaurálás előtt vagy azt követően digitalizáljuk. Amennyiben a restaurálás után, akár a szétszedett, restaurált állapotban, de még bekötés előtt történik a digitalizálás, melynek eredményeként tisztább oldalkép, kevesebb korrekciós utómunkával remélhetőleg tetszetősebb papíralapú másolat – reprint– készült volna. Mégis amellett döntöttünk, hogy restaurálás előtt digitalizáljuk, hogy a kész restaurált könyvet ne tegyük ki felesleges további igénybevételnek a sokszori nyitogatás által. Szétszedett állapotban történt digitalizálás után viszont nehezebb lett volna pontosan úgy összerakni számítógépen, ahogy eredetileg volt. A cél az eredeti állapot dokumentálása volt, ha a restaurálás során bármi probléma adódna (sérülés, pecsétek elhelyezkedése, zsinór fűzési mód, tinta elmosódás), legyen honnan ellenőrizni az eredeti állapotot.

A digitalizálás egy A/1-es formátumú könyv bölcsővel rendelkező RGB lineáris CCD-vel felszerelt fényképezőgéppel működő professzionális berendezéssel készült (DigiBook6100). A megvilágító fény csak egy résen keresztül éri a tárgyat, míg a digitalizáló fej elhalad az eredeti fölött. A kéziratot a könyv bölcsőbe helyezve kb. 100 fokos szögben kinyitva oldalanként digitalizáltuk, bár ez esetben megengedhető lett volna 180 fokra is kinyitni, hiszen ezt követően mindenképp szétszedtük a könyvet. Oldalanként viszont jobb felbontást tudtunk elérni. A sellakk- és szárazpecséteket digitális fényképezőgéppel súroló fényben külön lefotóztuk, hogy a felületi struktúráját is imitálni tudjuk majd a nyomtatott verzióban.

A nyers digitalizált állományt DVD lemezre mentettük, majd elvégeztük a nyomtatás elkezdéséhez szükséges korrekciókat. A zavaró háttér papírszínt kiretusáltuk, a szöveget élesítettük, a halvány szövegeket felerősítettük, beemeltük a külön fotózott papír és sellak pecséteket. A fűzött kivitelhez a pecséteknek csak a helyét jelöltük meg és elkészítettük az eredet ívekkel egyező oldalkilövést.

Restaurálás

A restaurálással az Ars Alba Restaurátor  Bt-t bíztuk meg, akik megfelelő referenciával rendelkeznek. A munka dokumentálását kértük, melyet az alábbiakban közlünk.

RESTAURÁLÁSI DOKUMENTÁCIÓ, A DOKUMENTUM JELLEMZŐI

A KÖTÉS

Félbőr (juhbőr) kötés bőrsarkakkal, márványpapírral, címkével. A bőrön foltos festés nyomai, a gerincen vaknyomásos díszítés. Papírtáblák. Első/utolsó íven áthajtott előzék, betáblázócsíkkal együtt; röpülőlap nincs. Az előzékeken több fajta tintával bejegyzések, sellakk-pecsét, levakart ragasztás-töredék. A KÖNYVTEST: 4 db 10 ill. 11 ívlapból álló merített papír ív 5 vastag zsinegbordára fűzve. Az íveket kék-sárga sodrott selyemzsinórral is átfűzték a belső margón, és hitelesítő papírfelzettel zárták le a 166. oldalon. A 170. oldalon sellakk-pecsét. A papír jó megtartású merített papír. A papír vízjele „Görgény , Nr.2.” A tinta jó minőségű vasgallusz-tinta. A bejegyzésekhez használtak tinta-ceruzát, töltőtolltintát, golyóstollat (többfélét), grafitot. A 138., 154. és 156. oldalakhoz kis préselt levelek vannak becsúsztatva.

RESTAURÁLÁS ELŐTTI ÁLLAPOT, KÁROSODÁSOK

A kötés sérült, hiányos. A bőrgerinc töredezett, szakadt, hiányos, levált a könyvtestről. A bőr pikkelyesen mállik. A táblán is több helyen hiányos. A sarkakból csak a két fölső bőrből maradtak töredékek. A festése és a vaknyomásos díszítés kopott. Az első tábla le is szakadt. A márványpapír egyharmada elveszett, a megmaradt felületek is kopottak, szennyezettek. A papírcímke merített papírból készült, a kor szokása szerint formára vágva. Rajta kopott vasgallusz-tintás cím. A címke nagyon barnult, piszkos. Az első táblára valami folyadék is ráfolyt, barnás foltot hagyva a címkén és a márványpapíron. A KÖNYVTEST jó megtartású merített papír, csak a sarkoknál gyengült, gyűrődött, szakadt néhol. Az első és az utolsó oldalak szennyezettek, porosak. Néhány barnás-feketés tinta- ill. oxidált zsírfolt van még a kötetben. A kék-sárga selyemzsinór elszakadt, hiányos. Az első előzéken az „Elek hagyatékából…” felirat nagyon savas tintával készült, át is marta a papírt. A kötetben lévő többi vasgallusz jó összetételű, legfeljebb enyhe savasodást mutat. Ezek természetesen vízre nem érzékenyek. A tintaceruzák és a töltőtoll-tinta erősen vízérzékeny.

ANYAGOK

A kötetet teljesen szét kellett szedni. A bőröket szárazon le lehetett választani, utána bőrtisztító-folyadékkal (likker) tisztítottuk. Az első tábláról a sellakk-pecsétet színről való megtámasztással leemeltük, majd az előzéket és a borítópapírt felületi nedvesítéssel fölszedtük. A hátsó táblán a tintákat fixálni kellett: polivinil-butirál 3%-os izopropil-alkoholos oldatát vittük föl az írásra ecsettel. Ezután az előzéket nedvesítéssel lazítottuk meg, majd leemeltük. A bordavégeket leválasztottuk a hátsó tábláról, és a márványpapírt is föláztattuk. A kötetet lapjaira szedtük, és radírral, ecsettel portalanítottuk (száraz tisztítás). A lapokat egyszer tiszta vízben kimostuk, majd kalcium-hidroxid (Ca(OH)2) oldatban (9 pH-n) savtalanítottuk. (A 166. és 170. oldalakon lévő felzetet ill. pecsétet nem vettük le a nedves kezelések előtt.) Levegőn szárítva a papírban képződő kalcium-karbonát részben savtalanítja a már meglévő savakat, részben lúgos puffert képez a később savasodás ellensúlyozására. A száraz lapokon a hiányokat japán papírokkal egészítettük ki metilcellulóz ragasztóval. Japán papírból készültek az előzékekhez az új betáblázócsíkok is. Új kenderzsinegből 5 bordát sodortunk, és fűzőállványon újrafűztük lencérnával a kötetet.

Az eredeti táblákat tisztítás, préselés, sarok-kiegészítés után vissza tudtuk helyezni a könyvre (búzakeményítőt és bőrenyvet használtunk ehhez). Mivel a bőrök nagyon meggyengültek, az egész gerincre új bőr került és erre illesztettük vissza a régi töredékeket. Ugyanígy jártunk el a bőrsarkaknál. Az új bőr is juh, a Ciba-Geigy által készített bőrfestékkel színezve. A bőr ragasztására búzakeményítőt használtunk. A pikkelyesen málló felszín rögzítésére néhol polivinil-acetátot (Planatol) is kevertünk hozzá.

A táblákat szintén Ciba-Geigy festékkel antikolt Fabriano-Ingres papírral borítottuk és erre helyeztük vissza a régi márványpapírt és a címkét (keményítővel). A márványpapír kopásait Derwent akvarellceruzával retusáltuk. Keményítővel kiragasztottuk az előzékeket, majd visszahelyeztük az első táblára a sellakk pecsétet. A kék-sárga selyemzsinórt visszafűztük, ill. selyempótlással kiegészítettük. A bőr részeket bőrápoló pasztával zsíroztuk.

Fehrentheil Henriette

A restaurálás előtti digitalizálás helyes döntésnek bizonyult, mert a későbbi tintaceruzával és töltőtollal, golyóstollal történt vízérzékeny bejegyzések a leggondosabb fixálás ellenére is kis mértékben szétszívódtak a mosás és savtalanítás során. A restaurátor a sellakk pecsétekről viaszmásolatokat készített az eredetihez hű papírmásolatunkhoz, valamint megfonta a hitelesítő zsinór másolatát is. A restaurálás során fotó dokumentáció is készült.

Papír alapú másolat készítése

A megbízást 1 db fakszimile másolatra és 3 db egyszerű – reprint – kivitelre kaptuk.

A reprint változat

Az eredeti vágott mérete: 275×450 mm
Ebből adódóan a reprint kiadás, mely digitális nyomógépen készült, csak oldalanként fért el a max. nyomható 330×488 mm ívméreten. 110 g/m2 súlyú bordázott törtfehér Salzer papírt használtunk. A pecséteket – a száraz pecsétet is – csak képként hagytuk benne. A könyvtest legyezősített ragasztó kötéssel készült, a gerinc megerősítésével. A gerincet még gömbölyítés előtt 1 mm mélyen több helyen befűrészeltük, az így keletkezett bordázatba finoman szétbontott len spárga szálakat ragasztottunk, majd gömbölyítés után gázsi szövettel erősítettük. Modern kötészeti ragasztót (Plastdur) használtunk. Külön előzék lapja nem volt, a belív első és utolsó lapját kasíroztuk fel a könyvtábla belső oldalára. Az oromszegőnek a ma használatos gyári készítményt alkalmaztuk. A táblaborítónak az eredeti márványmintázatot és a címkét Photoshop programban egészítettük ki és matt fóliával védve használtuk fel.

A fakszimile változat

A poszternyomtató adta méretlehetőségből ez már valóban az eredetivel azonos ívkilövésben 4 oldalanként, oldalpárokban lett kinyomtatva külön erre a célra megrendelt merített papírra. Minden művelet a restaurálás során kiderített eredeti kivitel szerint történt, melyhez nagy segítséget nyújtott a fotódokumentáció. Kézzel fűztük, a fűzőcérnák helyét előzetesen befűrészelve, itt sem alkalmaztunk külön előzéklapot, az eredeti szerint kasíroztuk fel a táblára az első és utolsó íveket. A hitelesítést célzó zsineget fekete-sárga selyem fonal sodratot a gerinc mellett fúrt lyukakon átfűzve a keményviaszból leöntött pecsétmásolattal illetve a külön kinyomtatott és kézzel megdomborított, az eredeti mintára körülvágott szárazpecséttel zártuk le. Az oromszegőt kétféle – sárga-fekete – selyemfonalból kézzel varrtuk föl. A felhasznált bőr azonos a reprint változattal, viszont a borító címkét külön nyomtuk ki, kivágtuk az eredeti szerinti mintát és ragasztottuk fel a táblaborítóra. Nehéz volt az eredeti címke vágómintát leutánozni, egy negyed cikkelyből tudtuk rekonstruálni, hogy az akkori szokás szerint egy négy rétre hajtott lapból ollóval vágták ki, mely kiterítve adott egy szimmetriát. Ragasztóként búzakeményítőt és enyvet használtunk.