Piros pünkösd napja

„Mi van ma? Mi van ma?
Piros pünkösd napja.”

Valóban. Lassan elérkezik pünkösd napja.
Mivel az ezt megelőző húsvét, az egy ún.” vándorló” ünnep, ezért pünkösd időpontja is évente változik. Ugyanis ennek ünnepe mindig a húsvétot követő 50. nap, pontosabban a 7.vasárnap és az azt  követő hétfői nap.
Most, ebben az évben ez június 8-ra esik.
Az apostolok ezen a napon összejöttek egy épületben, és ekkor megjelent a körükben a szentlélek,
és szentségével kiáradt feléjük.
Ezt így örökíti meg a Szentírás Káldi-féle magyar fordítása:

„Mikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak,
ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása.
Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik,
olyanok, mint a tűz , és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek
Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a
Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.”   (Apostolok cselekedetei 2:1-4)

De mégis, az ezévi pünkösdi eseményeket egy másik, ugyancsak fontos májusi ünneppel kezdeném, éspedig Fülöp és Jakab napjával.
E két nagy apostolszent napja május 3-ára esik, és mint tudjuk,  mindketten szkítiai térítők voltak.
Az hogy „térítő”, a mi esetünkben – magyarok esetében – nem azt jelenti, hogy Fülöpék a szkítákat (vagyis a mi magyar őseinket, a szittyákat) a pogányságból a kereszténységre térítették volna, hanem azt, hogy a szittyák között élő ősi vallás, az un. mágusi vallás, a krisztusi tanokkal továbbfejlődött és gazdagodott.
Itt a fejlődésen van a hangsúly… Amely egy szervesen fejlődő nemzet, szervesen fejlődő vallására érvényes.
Hiszen ma már tudjuk, hogy Jézus tanítása sem a zsidók ősi vallására, az ószövetségre (vagyis a héberek Tórájára) épült – ami pedig sajnos így került, tévesen a köztudatba –, hanem ezt valójában csak felhasználta Jézus, miközben a zsidó területeken „hirdette az igét“; hogy ezen új vallás eszméit  jobban megértethesse az itt élő zsidó lakóssággal, és így őket is áttéríthesse a szeretet vallására.

Ha viszont nem zsidó alapokról indult el Jézus, akkor milyen alapról? – kérdezhetnénk.

A válasz végtelenül egyszerű.
A szkíták vallása, vagyis az ősi, egykori sumériai hit volt az alap.
Ez a vallás, pedig a  szeretet vallása volt, amely már a sumér papkirálynál, GUDEA-nál is megtalálható volt – aki több mint 2000 évvel Jézus születése előtt élt –  és amely vallási irányzat így, ezer éveken keresztül, az egyiptomi un.“Nap és szeretet valláson” át, végül Mitrász közvetítésével vezetett el hozzá.

      Gudea papkirály szobra (Mezopotámia i.e. XX. sz.)

Jézus erre az ősi vallásra építette isteni Atyjának, a számunkra mindennél fontosabb üzenetét és végül ezzel, az így általa tökéletessé fejlesztett szeretet vallással, ajándékozta meg 2000 évvel ezelőtt az emberiséget.

A fentiekből következően, mindez tehát a mi népünk őseinél – ellentétben a héberekkel – sem az érzelmi hozzáállásukban, sem a vallási képzeletükben nem  jelentett  gyökeres fordulatot. Ez számukra ősi hitük tökéletesedését és perfekcióját jelentette, hiszen Gudea szeretetvallása – hogy úgy mondjam – már évezredek óta népünk „vallási anyanyelve” volt.
Ebből azonban rögtön az is következik, hogy – a köztudattal ellentétben – ezen vallás megismerése népünknél, így nem is lehetett egy keresztény térítés eredménye, hanem ez nálunk egyszerűen az üdvözlet öröm-hírének egy újabb, az eddigieket magasan túlszárnyaló, terjesztését jelentette.
Tehát ezt a – mindennél tökéletesebb – Jézusi szeretet üzenetet vitte a két apostol, Fülöp és Jakab a szkíták földjére.

Hol is volt ez a szkíta föld?

A legújabb kutatási eredmények szerint, a Kárpátok keleti vonulatának a környékétől, pontosabban a mai Erdély és Partium területétől keletre, egészen a Kaukázus északi vidékéig terjedő hatalmas területen.
Tehát ahová ma Szkitiát helyezik a tudósok, tulajdonképpen  pont ott éltek a mi őseink is. Vagyis így Fülöpöt és Jakabot tehát valójában, a mi őseink térítőjének, pontosabban a „jó hír hozójának” nevezhetjük.

Sok helyen nálunk Magyarországon, május 1-ét még ma is „Leveles Fülöp” napjának nevezik. Nézzük meg mi ennek a háttere.

Amikor tudniillik, Fülöp a szkíták felé igyekezve, Hierpoliszban megszállt, a pogány és ellenséges zsidók egy csoportja a házát egy zöld ággal jelölte meg, hogy éjszaka – amikor titokban meg kívánták őt ölni – könnyen megtalálhassák a házát. A legenda szerint azonban az Úr angyala, a gyilkosok megtévesztéseként, a közelben lévő összes ház kapujára egy ilyen zöld ágat helyezett, így ezek az orv támadók, az éjszaka folyamán valóban nem is találták meg Fülöpék házát. Ezután a két apostol, Fülöp és Jakab, zavartalanul folytathatta útját Szittyaföldre, népünk ősei felé, kezükben a szkítákra jellemző  „táltosbottal”.
Az áskálódás és a gonosz hírkeltés, azonban tovább kísérte őket. Az itt lakó pogányok nemsokára azzal is megvádolták őket, hogy térítőtársnőjükkel, Valburga szűzleánnyal nemtelen kapcsolatot folytatnak.
Erre haragjában Fülöp (egyes források szerint Valburga), olyan indulattal vágta a földbe vándorbotja végét, hogy az rögtön gyökeret eresztett és zöld leveles ágat hajtott ki magából.
Ezzel bizonyítva a szűz leányzó tisztaságát és saját érzésüknek nemességét, a csalárd vádaskodásokkal szemben.
Ez az alapja a mai napig is szokásos  májusfa-állításnak a hazánkban, amelyet hagyományőrző területeken az ifjak állítanak, a (szűz) leányos házak kertjében. A májusfa-állítás az ország nagy részén május 1-én történik, és bontása (különösen Ny-Dunántúlon és a Felvidéken) pünkösdkor. Vannak azonban területek ahol éppen pünkösdkor állítják.
Ez a szerelem bevallását és bizonyos értelemben érzésük tisztaságát is jelentette egykoron, és így a leányoknak, ezt az udvarukba becsempészett és felállított fát, egyes helyeken fel is illet dísziteni színes szallagokkal és pántlikákkal. Ez azonban a legtöbb helyen szintén a legények dolga volt, és a leány ehhez csak a színes pántlikákat adta – titokban – a választottjának.
Minden kertbe csak egy fát volt szabad ültetni és azt a legénynek őriznie is kellett hajnalig.
Majd a háziaknak ilyenkor másnap illett a fát állító legényt ebédre is meghívni… Ha aztán egy héten belül nem került el az udvarról ez a bizonyos fa, akkor ez azt jelentette az ifjú udvarló számára, hogy a lányos ház elfogadja az udvarlását és kísérőjévé válhatott a leányuknak!

Erre a szokásra emlékszem vissza, amikor felidézem Dunaszigetet, fiatal orvoskorom pályakezdő helyszínét, éspedig a kislányom, Orsika számára felállított májusfa emlékét, amelyet az udvarunkban aztán valóban őriztek is a fiúgyermekek.
Mivel én és családom akkor még ezt a szokást, pesti emberek lévén, nem ismertük, nagy haraggal ki is rontottam az udvarra és eldorgáltam onnan ezeket a „rendbontó” fiúkat…
(Így tehát én akkor – tudatlanságom folytán – tapintatlanul „beletenyereltem” ebbe a szép népszokásba és megkeserítettem sok tiszta gondolkozású falusi legényke ünnepét. Azóta is igyekszem ezt a tettemet írásaimmal jóvátenni…)

De térjünk vissza az apostolainkhoz!

Mindkét szkíta térítőnk vértanúhalált halt

Itt kell megemlítenem, hogy a  mai napokban egyre divatosabbá váló „Szent Jakab zarándok út”, az ún. „El-Camino”, ugyan szintén egy Jakab sírhoz vezet bennünket, de ez ne tévesszen meg senkit, mert ez valójában az ún. idősebb Jakab sírja, nem pedig az ifjabb Jakabé, akiről eddig szóltam…

Az előzőek ismeretében, nem tarthatjuk véletlennek, hogy mindkét nagy szkíta apostol, úgy Fülöp, mint  az ifjabb Jakab, fel is kerültek a magyarok – még a kaukázusi Szkitiából származó – Szent Koronájára, mint zománcképek.

A Szent Korona két zománcképe, Fülöpről és Jakabról

Az itt bemutatott  két kép közül a másodikon – jobb kezében egy leveles ággal, baljában pedig egy kenyérrel – az ifjabb Szent Jakabot láthatjuk, akit a kanonizált evangéliumok  Jézus testvérének mondanak.
Sokkal valószínűbb azonban az, ami a magyar legendáriumokban maradt fenn.
Mivel népünk ősi emlékezete szigorúan tartja magát ahhoz a tényhez, hogy Mária szűzen halt meg, így ez a Jakab nem lehetett Jézus testvére, hanem csakis Mária családjának a rokonságához tartozhatott. Vagyis Jézus unokatestvére volt, amire egyes apokrif iratokban valóban találunk is utalásokat.
A szír, a kopt, valamint a manicheista biblia szerint (ami a magyaroknak is a bibliája volt Szent Istvánig) Jakab – amikor Jézust keresztre feszítették – hangosan megfogadta a többi apostoltársa előtt, „hogy addig nem fog kenyeret enni, ameddig Jézust nem látja ismét feltámadva”.

Erre a kijelentésére azonban, a Vatikán által hitelesített evangéliumokban nem találunk nyomot, sőt ezt a Vatikán egyenesen eretnek véleménynek  tartotta,  és ezért az apokrif iratok közé is sorolta.
Ugyanúgy, mint ahogy apokrifnak számít ma már az ún. „Héberek szerinti evangélium” is.
Pedig ebben megint csak találunk utalást Jakabra:
„Amikor az Úr a pap szolgájának odaadta a lepedőt, Jakabhoz ment és megjelent neki. Jakab ugyanis megesküdött, hogy nem eszik egy falat kenyeret se attól az órától kezdve, amikor az Úr a poharat kiitta, mindaddig, amíg a halottak közül fel nem támad. Nemsokára azt mondta neki az Úr: hozz egy asztalt és kenyeret! Hozzálépett, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és az igaz Jakabnak adta e szavakkal: testvérem edd kenyeredet, mert az Emberfia a halálból feltámadt.”

Egyébként erre találunk utalást Hieronymusnál is – Origenészre hivatkozva – a „De viris illustribus” (Hires emberek) c. művében.

Szent Koronánkat – ellentétben az elfogadott hivatalos nézettel –  mégsem Szilveszter pápa készíttette és ajándékozta Kr. u. 1000-ben Szent Istvánnak

Feltétlenül ki kell emelnem azt a különös tényt, hogy a Szent Koronánkon ez a Jakab apostol – mint láthattuk – mégis egy kenyérrel a kezében került ábrázolásra!
Ez pedig egy újabb bizonyíték a számunkra arra nézve, hogy a Szent Koronánkat – ellentétben az elfogadott hivatalos nézettel –  mégsem Szilveszter pápa készíttette és ajándékozta Kr. u.1000-ben Szent Istvánnak. Ugyanis, ha ez így lett volna, akkor a pápa, mint a Vatikán feje, minden bizonnyal nem egy olyan koronát küldött volna az újonnan megalakult keresztény Magyarország királyának, amelynek egyik zománcképe – éppen a Vatikán által – egy eretneknek tartott bibliai jelenetet ábrázolt…
Így tehát ez a tény megint csak azt az álláspontot támasztja alá – a sok más, itt most nem felsorolt bizonyíték mellett –, hogy ez a Korona a magyarok ősi, saját koronája volt, amely sokkal hamarabb, mégpedig a magyarok un. „kaukázusi idejében” készült. Ez pedig csakis a Krisztus utáni 200. év előtti időszak lehetett.
Ezt az időbehatárolást pedig az indokolja, hogy ez a ma „eretneknek” tartott irányzat, ezután már ott a Kaukázusi területén is eretnekké vált, a Vatikán judeo-christián kanonizált álláspontja miatt. Ami azt jelenti, hogy a Kr.u. 200-as évek után már ott sem ábrázolták volna az ifjabb Jakabot egy kenyérrel…

Azonban érdekes módon ezekben a ma elfogadott, kanonizált evangéliumokban erre a Szent Koronánk Jakab képén ábrázolt történetre mégis csak találunk egy kis utalást.
Ugyanis, ha figyelmesen elolvassuk a Korintusi Levél 15. Fejezetét (15:7), akkor láthatjuk, hogy Jézus miután Péternek (Kéfasnak) megjelent (K.L.15:1), a feltámadása után személyesen Jakabnak is megjelent és csak azután a többi apostolnak.
Ez, a kanonizált evangéliumokban egyáltalán nincs megmagyarázva, és ennek az oka így az olvasó előtt rejtve is marad… Mert azt, hogy miért tartotta Jézus fontosnak éppen a Jakabbal való találkozását, ezt ténylegesen csak akkor érthetné meg a mai hívő, ha megismerhetné Jakab fogadalmát…Vagyis csak így válhatna világossá a számára, hogy Jézus csakis azért ment Jakabhoz – a többi tanítványa előtt – hogy őt e kenyértől való tartózkodása alól felmentse.
Így tehát ez az okozati összefüggés, a ma elismert,  kanonizált evangéliumokból már nem tudható meg.
Különös, de ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Jakab napján a szegedi népszokás tiltotta a mosást és a kenyérsütést…

Áldozócsütörtökön rövid időre megnyílik előttünk az ég kapuja, hogy bepillantást nyerhessünk

A húsvéti feltámadást követően, a magyarok régi hite szerint Jézus király 40 napig itt él közöttünk, majd Áldozócsütörtökön (Christi Himmelfahrt), megnyitja számunkra az ég kapuját, és – miközben Jézus ezen át, fennséges fényjelenséggel eltávozik közülünk és felszáll az ő mennyei Atyjához –  ezen a nyíláson keresztül, a néphit szerint, egy rövid pillanatra mi is benézhetünk.

Krisztus mennybemenetele
Andrea Mantegna (1431-1506)

És érdekes módon, népünk ezen régi hitét – hogy a mennyországba ekkor bepillantást nyerhet – az asztrológia is alátámasztja.
Tudniillik miközben napjainkban, a 25 920 éves, precessziós „nagy világév” lassan elhagyja a HALAK  2160 éves periódusát és belép a VÍZÖNTŐ világhónapjába, azalatt a mi 365 napos „kis évkörünk”, az ún. zodiákus kör – vagyis az állatöv –  május 21-én éppen az Ikrek jegyébe lép.
És pont ez, ez a mostani pünkösdi Ikrek jegye teszi lehetővé számunkra, hogy ezzel az Ikrekkel átellenben található  Nyilas-jegyén  keresztül – mint ahogy azt,  a csakis  magyarul értelmezhető neve is mutatja – mint egy NYÍLÁS-on (!) át, megpillanthassuk a Tejút felől hozzánk áramló szeretet forrását, az Atya házát (vagyis a galaxisunk központját).

A Helix-köd, vagyis az „Isten szeme“.
Ezt a galaktikus fenomént 1824-ben fedezte fel Karl Ludwig Hardwing csillagász, éppen a Vizöntő csillagkép irányában.

Ez az élmény teszi lehetővé a számunkra, hogy a bennünk viaskodó – és az Ikrek jegye által szimbolizált  – két énünk,
a szeleburdi és a megfontolt,
a haragos és a szeretetteljes,
az önző és az önzetlen, vagyis
a testi és a lelki létünk,
ezen a napon útmutatást kapjon és végre az Isten irányába nyújtózkodhasson.
Hiszen ez az út – igaz hogy csak rövid ideig – de ezen az Áldozócsütörtökön nyitva áll mindenki előtt.

Mi ez, ha nem egy csodálatos mese, amely az igazság gyöngyfüzérével van feldíszítve!

Az Istenünk, Jézus Atyja – vagyis az APA, (sumérul APUS) – azonban véghezviszi hamarosan a következő csodatettét is.
Ugyanis pünkösdkor Jézus tanítványai – egy isteni csoda folytán – ettől az isteni APA-tól,
(APUS-TÓL) egy lángnyelvet kapnak útravalóul, és ettől kezdve hírvivőivé, vagyis terjesztőivé válnak ennek az isteni szeretet-vallásnak.
És itt megint közbeszúrhatjuk az ókori mitológiát és az asztrológiát. Mert a hírvivő az a görög mitológia hírvívő istene, Merkur…Ugyanakkor a május 21-től június 20-ig tartó Ikrek jegyének a bolygólya sem más, mint a Merkur!
Pünkösd pedig, mint az előzőkben már említettem, az Ikrek jegyében van, és ezek az  APOSTOL-ok égi és földi értelemben is „hírvivők” lesznek, hiszen ők az APUSTÓL küldöttek, az APUSTÓL kapott lángnyelv hordozói.
Ezért értjük meg a nevüket a mi magyar nyelvünk segítségével!
De ezzel még nincs vége a csak a mi, a magyarok  számára érthető és megérthető csodáknak, mert ezek az apostolok, amikor megjelentek a fejük fölött a lángNYELVek, mint már említettem:

„Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.” (Ap.csel.2.4)

Ettől kezdve tehát tudtak minden nép NYELV-én prédikálni és minden NYELV-et értettek…
A nép pedig csodálkozott és mondták:
„Íme ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?  Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadókiának… lakói.” (Ap.csel. 2:7)

Ez a szeretet lángocskáknak volt köszönhető, melyek az apostolok feje felett megjelentek.
Vagyis ez az isteni  láng-NYELV nyitotta meg a NYELV-üket.
Ugyanúgy, mint ahogy ez pár száz évvel később, a Kárpát-medencében is megismétlődött.
Ez  ugyanis Szent Mártonhoz történetéhez kötődik, aki – az egyik kevésbbé ismert csodatevésékor az egykori Pannóniában – a megvadult bikát lefékezte és az állatok NYELV-én tudott vele beszélni. Eközben fentről az égből egy lángocska,vagyis egy lángNYELV ereszkedett a fejére… És itt megint csak a mi nyelvünkön van értelme ennek a történteknek.
Pontosan emiatt kapott ő is helyet a legtöbb magyarországi templomunk valamelyik oltárképén, Szent István és Szent László mellett…;  mert ő is a fajtánkbeli volt.

Pünkösdi királyság

Ekkor választották meg hazánk tájain a “pünkösdi királyt”, aki a pünkösd vasárnapi szentmise után, a „lófuttatás” és a „bikaviadal” (vagy más viaskodás) versenyének a megnyerője volt.
Az így megválasztott „király” aztán legénybíró lett egy évig.
A jelvénye a „pünkösdi-királyi pálca” lett, amivel akár testileg is fenyíthetett.
A munka alól ez idő alatt fel volt mentve és lovait valamint más állatait ez évben a falu többi ifjának  volt kötelessége őrizni, miközben ő „királyian” pihenhetett, hiszen neki minden legény engedelmességgel tartozott.

Legfontosabb szokásunk, nekünk magyaroknak – mind a mai napig – a csíksomlyói pünkösdölés

Ez a Magyarok Nagyasszonyához való járulást jelenti, búcsújárás formájában. A hivatalos felfogás szerint ez a búcsú a XV. század óta él folyamatosan a mai Erdély, az egykori Szkitia legnyugatibb területén.
Valójában azonban a Nagyboldogasszony kultusz, vagyis ez az ún. „Babba-Mária” kultusz, sokkal de sokal régebbi. Babba az a székely dialektusban szépet jelent, amivel ebben az esetben a Napot kívánták kifejezni. Vagyis így, ez az ünnep a szépséges „Napbaöltözött Boldogasszony” ünnepe volt, mégpedig már ezer évek óta. Mert ennek nyomai Mezopotámiáig vezetnek bennünket… Hiszen, ha belegondolunk
BAB-ILON-t is megértjük magyarul, mert ez – mivel a BABA az nem más mint SZÉP – tulajdonképpen Szép-Ilona jelentésű. Ezzel a névvel pedig a magyar mondákban és mesékben is találkozunk, mint  szépséges bűbájos asszonnyal, Tündér Ilonával. Inanna istennő jelzője sumér nyelven dingir volt, ami istent, istennőt jelent. A dingir szónak pedig a nyelvünkbe tündér a jelentése ! Így a sumérok szépséges Digir Inannája, a magyar népemlékezet bűbájos Tündér Ilonájává alakult át. Itt ne felejtsük el, hogy a BűBÁjos szó az varázsost jelent, és ez a BűBÁjos ugyanakkor azonos a BaBÁjossal, vagyis BABBÁ-ssal !
Ez a BABBA-Mária azonban – a kereszténység eltelt évezrede alatt – mára már egyértelműen Szűz Máriát jelenti.
Akiről “Szép Szűz Mária… könyörögj értünk” szöveggel, nap-nap után énekelnek a magyarok templomaiban…
Mivel pedig a szép, az a magyarok székely-tájszólásában  babba jelentésű, ezért ez az ének értelemszerűen “Babba Szűz Máriá”-ról szól.
És valóban, az ő szobra látható a Csíksomlyói Kegytemplomban, mint csodatévő szent szobor.

Babba Mária szobrának története

E szobor történetét a következőképp hallottam Erdélyben. Babba Mária szobrát a magyarok a török elől kívánták menekíteni, a délkeleti Kárpátokon keresztül a Jászságból – a mai román Jasi vidékéről – észak felé, Erdélybe. Ezen Jászságban akkoriban ugyanúgy magyarok éltek, mint a Kárpát-medencében, éspedig – mint a neve is mutatja – ez a magyar néprész, a jászok népe volt.
A jászok pedig köztudottan a philiszteusok leszármazottai voltak. Ezt bizonyítja, hogy őket még egy 1300-ból származó magyar királyi levél is philisteusok-nak nevezi, mert akkoriban még köztudott volt ezen néprészünk Szentföldről való származása, ahol egykoron Jézus is munkálkodott. Ezeknek a philiszteus-jászoknak volt tehát ősi tulajdona, ez a szentnek tartott  “Babba Mária” két méternél is magasabb faszobra.

A csiksomlyói Szűz Mária, Babba Mária szobra

Ezt kívánták ők akkor, a török elől Erdély irányába menekíteni. Ökrösszekérre tették tehát a szobrukat és úgy kísérték énekelve. Csiksomlyó közelébe érve, azonban elakadt a szekér és a két ökör már nem birta továbbhúzni. Erre hoztak megint kettőt, és azokat is a szekér elé fogták…, de így sem mozdult tovább a szekér.
Ezt követően megint kettőt fogtak eléjük, de ezekkel is ugyanígy történt. Majd később, az ezután befogott újabb kettő tudta csak nagy nehezen továbbhúzni ezt az értékes terhet…, de végül ez a nyolcökrös fogat is hamarosan elakadt. Ekkor határozták el, hogy nem viszik tovább, mert – mint mondták – “Babba Mária bizonyosan Csiksomlyón akar maradni”. Ettől a pillanattól kezdve hirtelen megmozdult a szekér és ismét elegendő volt csak a két ökör, amely a Mária-szobrot  így végül a templomhoz elszállította… Ez a története a szobornak.

A későbbi csodatevéseiről is számtalan híradás van.
A román kommunisták bukása után, megint megnyílt a lehetőség a szobor tömeges meglátogatásához, amely így ismét életre hívta a magyarok e több száz, de talán ezer évnél is régebbi szokását.

Én 2005-ben voltam a pünkösdi búcsújáráson Csíksomlyón 500 000 (!!) más magyar látogatóval egyetemben, és mondhatom, hogy ez a zarándoklat a további életemet komolyan befolyásolta.
Különösen a sziklás Kálvária éjszaka-hajnali megmászása volt a számomra egy életre szóló misztikus élmény. Ezt elmondani és szavakkal leírni nagyon nehéz.
Szerintem ezt minden hívő magyarnak, maga-magának kell megtapasztalnia! Amikor félmillió magyar imádkozza a “Miatyánkot” és énekli egyszerre a Magyar Himnuszt, az egy lelket és világot megrengető közösségi élmény, amelynek  rezgése – meggyőződésem szerint – egészen biztos el is jut a mennyekbe… Ennek megélését kívánom mindenkinek, akik ezt az írást most olvassák, és kívánok nekik kegyelemteljes és boldog pünkösdöt.

T. Túri Gábor
Az írás egy rövid, kiragadott részlete a most készülő “Noli me tangere” c.könyvemnek.

(Gyimes együttes: http://www.hellovideo.hu/ghymes-punkosdre-punkosdi-dal)