Makula nélkül való tükör

A Makula nélkül való tükör magyarországi hatástörténete

Az irodalmárok, néprajzkutatók, művelődéstörténészek körében csak Makula-ként vagy Tükör-ként emlegetett vaskos Mária és Krisztus életrajz első, 1712-es kiadásának hasonmás utánnyomását tartja kezében a kedves olvasó. A hazai lelkiségi irodalom egyik legnagyobb sikertörténeteként számon tartott mű a benne található nyelvemlékek okán került az utóbbi években a figyelem középpontjába. Szerzője, a klarissza rend nagyszombati kolostorában élő és tevékenykedő nemesi származású Újfalusi Judit, kiváló fordítói érzékkel ültette át cseh nyelvből magyarra a barokk kor egyik leghíresebb népkönyvét. Az eredeti mű Martin von Cochem német kapucinus szerzetes először 1677-ben megjelent Das Grosse Leben Christi című műve volt, amely számos átdolgozást és kiadást ért meg, évszázadokkal is dacolva egészen a 20. század első feléig. A gyors sikernek köszönhetően már a szerző életében több nyelvre lefordították a gigantikus életrajzot, köztük csehre is. Ez a változat került a nyelvet jól értő klarissza szerzetesnő kezébe. A művelt és vélhetőleg sokat olvasott apáca, a kor fordítói gyakorlatának megfelelően nem pusztán egy szó szerint magyarított szövegváltozatot készített az olvasóközönség számára, hanem rendje lelkiségi hagyományaiból, az itt őrzött kódexek és gazdag könyvállomány anyagából merítve, saját olvasmányélményeivel egészítette ki a művet. A népszerűség itt sem maradt el, ezt az 1913-ig megjelent huszonöt kiadás is bizonyítja.

Nem szükséges tehát bizonygatnunk, hogy egy nagyon kalandos utat bejárt és hosszú hatástörténettel rendelkező munkával van dolgunk, ami már önmagában indokolta a könyvnek az újrakiadását. Ezen túl számos olvasás-, lelkiség- és kultúrtörténeti és folklorisztikai szempont is tovább erősítette e kiadás megszületését.

A 17. század végétől lassú gyarapodásnak indult ugyan a katolikus vallásos olvasmányanyag, ám még mindig nagyon hiányos volt a hazai könyvállomány. Kevés korszerű könyv állt a klérus és az olvasni vágyók rendelkezésére. A szervezett papképzésnek, a katolikus oktatás fellendülésének és számos előkelő család elkötelezettségének köszönhetően az 1700-as évektől kezdődően némi elmozdulás volt tapasztalható e területen. A külföldről behozott friss, új keletű munkák is hozzájárultak ahhoz, hogy olyan meghatározó lelkiségi írók könyvei jelentek meg a magyar kínálatban, mint például Martin von Cochem. A szerző hallatlanul gazdag életműve innentől kezdve újra és újra felbukkant számos népszerű magyar áhítatos irodalmi alkotás forrásaként, átörökítve évszázadok hagyományait a magyar kultúrába. A német kapucinus munkásságának magyar vonatkozásai máig nem teljesen feldolgozottak. Reményeink szerint műve magyar fordításának közreadásával hozzájárulhatunk e hiányosság pótlásához.

A német és magyar lelkiségi irodalom kapcsolatainak feltárásán túl hasonmás kiadásunk megjelentetésének a 18. századi hazai vallási kiadványok bemutatásának célja is vezérelte. E munkák megjelentetésében nagy szerepe volt a Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetemnek és a mellette működő korszerű nyomdának, ahol a Makula első kiadásai is készültek. E művek által képet kaphatunk a korszak kimagasló szellemi központjáról, a városban működő klarissza közösségről, ahol Újfalusi Judit mellett többen is foglalkoztak ez idő tájt lelkiségi munkák írásával és fordításával.

Fakszimile kiadásunk által bepillantást nyerhetünk a 18. század első felének barokk lelkiségi irodalmába is, amelyben különösen népszerűvé váltak a Mária és Jézus életét túláradó érzelmekkel bemutató, az apokrif legenda hagyományokból is jócskán merítő hitszónoklatok és népkönyvek. Kopcsányi Márton és Telek József munkái mellé bátran odahelyezhetjük Újfalusi Judit könyvét, amely hatásában vetekszik a ferences rendi elődök és kortársak alkotásaival. E hatás elsősorban a vallásosság népi megnyilvánulásaiban jelent meg, főképp a 19. századtól, jelezve a barokk szívósságát, tartósságát. Az így konzerválódó hagyomány a népi kultúrában még újabb fejlődési fokokat járt be. Az általánossá váló írni-olvasni tudással párhuzamosan megjelenő nyomtatott ponyvairodalom, illetve az innen átvett formák szóbeli folklorizációja teljesítette ki ezt az örökséget.

E gyakorlat még a 20. században is kimutatható volt, ennek ellenére feltárásuk és elemzésük máig hiányos maradt. Az Makula nélkül való tükör kiadása hozzájárulhat ahhoz, hogy ezek az elmaradások pótolhatóak legyenek, és újabb adatokkal gazdagodjon a népi kultúra és irodalmiság közötti kapcsolatok kutatása.

Hasonmás kiadásunk az Országos Széchényi Könyvtárban fellelhető, Pordányi Andrásnak dedikált példány alapján készült: Makula nelkül való tükör Melly Az üdvözitö Jesus Krisztusnak, és Szent Szüléinek életét, úgy keserves kinszenvedését, és halálát adgya elé, Melly Superiorok Engedelmébül, Szüz Szent Klára Szerzetében lévö Ujfalusi Judith által. Cseh nyelvböl, Magyar nyelvre fordittatott, És a tekintetes és nagyságos ujfalui Ujfalusi Klára Aszszonynak, tekintetes, es nagysagos Karancs Berényi György Uram, ö Nagysága kedves Házás-társának költségén ki-bocsáttatott. Nagy-szombatban A’ Jézus Társasága Acadmiája bötüivel, 1712. Esztendőben. A belső címlapon látható bejegyzés alapján ez a példány Pordányi András egykori mariánus ferences tartományi vezetőhöz tartozott. Ő 1715-ben kapta, újévi ajándékul.  Talán épp a klarissza közösségtől, hiszen ismert, hogy klarissza zárdát mindig olyan városban alapítottak, ahol már éltek ferencesek, így ők végezték lelki vezetésüket, a szentmise bemutatását és a szentségek kiszolgáltatását. Ünnepi alkalmakkor szintén meghívott papok, szerzetesek szónokoltak és tartották a homíliákat. A címlap másik oldalán utólagos kézírásos bejegyzéssel Mária dicsőítések, antifónák olvashatók. Ezek nem alkotnak egy összefüggő szöveget, feltételezésem szerint inkább emlékeztetőül, írásgyakorlatul szolgálhattak.

 

Katolikus megújulás, barokk népkönyvek és vallásos olvasmányok

Újfalusi Judit könyve a 17-18. század fordulóján fellendülő katolikus könyvkiadásnak, és a korabeli klarissza rendben zajló élénk fordítói tevékenységnek a terméke. E korszak nem bővelkedett a katolikus lelki olvasmányokban. Az egyes plébániák többnyire csak a legszükségesebb könyvekkel (misekönyv, biblia, zsinati határozat) rendelkeztek, néhol felbukkantak 30-40 tételes kisebb gyűjtemények, illetve külföldet megjárt papok esetében jelentősebb magánkönyvtárak. A kicsi és hiányos könyvállomány további sajátossága volt a korszerűtlenség, amit leginkább abban ragadhatunk meg, hogy a könyvek jelentős hányada még a 17. századból származott. Igaz, hazánkban nem beszélhetünk a protestáns könyvek központi, tudatos és szervezett katolikusra cseréléséről, sem pedig protestáns könyvek nagymértékű elégetéséről, mégis Monok István megállapítása szerint Magyarországon a 17-18. század fordulóján a könyvtári állomány jelentős része protestáns volt, és meglehetősen archaikus. A katolikus könyvtárak állományát tekintve a 18. század első felétől indult meg lassú változás a szervezett papképzésnek, a katolikus oktatás fellendülésének köszönhetően. Ebben a Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetemnek, és a mellette létrejött modern és színvonalas nyomdának is fontos szerep jutott. A szerzetesrendek között különösen a ferencesek és jezsuiták jártak élen e folyamatban. Mellettük még olyan jelentős arisztokrata családokat említhetünk, mint az Eszterházyak, Nádasdyak, Batthyányak. Ehhez a célzott, rekatolizációs programhoz azonban nagy tömegű, elsősorban nem tudományos, de friss, a papi munka során közvetlenül használható könyvre volt szükség. Ezek jelentős részét Bajorországból: Münchenből, Augsburgból, Dillingenből szerezte be a korabeli klérus, a szerzetes közösségek, a világi előkelő értelmiség és polgárság tagjai. Emellett az ekkor nagy számban érkező német telepesek is hozták magukkal imakönyveiket, olvasmányaikat, ami szintén fontos összekötő kapcsot jelentett a korabeli német, főképp a népszerű lelkiségi irodalommal. Két, Budán élő német könyvkereskedő hagyatéka (1717-Thomas Claarwein; 1738-Joseph Matzenauer), illetve azoknak a budai polgárok könyveivel való összevetése is jelzi, hogy jelentős hatása volt a Bajorországból behozott könyveknek a katolikus könyvállomány gyarapításában és formálásában. E könyvlistákon Cochem Krisztus életrajza és imakönyvei is szerepeltek.

A korabeli Németországban ekkor már virágzott a lelkiségi olvasmányok és imakönyvek kiadása. A reformációs és ellenreformációs könyvkiadói törekvések versenyhelyzetet teremtettek szerzők és kiadóik között. Amellett, hogy folyamatosan lépést kellett tartani a protestáns könyvkínálattal, a katolikus könyvek kiadásáért és ellenőrzésének jogaiért is meg kellett küzdeni. Divattá váltak a nemzeti nyelven kiadott népkönyvek, exemplum kiadványok,  postillák katolikus oldalon is, hiszen ezek jól szolgálták az egyszerű, latinul nem tudó hívek közötti hitvédelmező és felvilágosító munkát. Hasonló missziós célkitűzések vezették a jezsuitákat, amikor a 16. század végétől tudatosan is hangsúlyt fektettek arra, hogy a nép közé vigyék katekézis formájában a katolikus tanítást. E célból a 17. század elején a rend tagjai írni, fordítani kezdtek és Münchenben a jó könyvek terjesztését támogató egyesületet hoztak létre Verein vom goldenen Almosen (Arany Alamizsna Egyesület). Mindent természetesen ők sem tudtak elvégezni, de mindenkit támogattak és segítettek ebben a munkában. Mindezek a folyamatok komoly változást okoztak a német lelkiségi irodalom kiadóinak piacán, amit jól szemléltet a Frankfurti Buchmesse (Frankfurti Könyvvásár), amely ekkor élte fénykorát. A prédikációk, hitszónoklatok és imakönyvek mellett a nagy népszerűségnek örvendő, népi igényekhez alkalmazkodó könyvek nyomtatása különösen kedvelt volt, sőt üzleti érdekké vált. Ezek keresettek, jól eladhatóak voltak, jelentős anyagi bevételhez juttatva ezáltal a nyomdákat és kiadóikat.

Ebbe a tudatos, népmissziós törekvésektől vezérelt fordítási és könyvkiadási lázba kapcsolódott be műveivel az egyszerű emberek pasztorációjával foglalkozó kapucinus szerzetes, Martin von Cochem.

 

Martin von Cochem, Németország apostola

A Martin von Cochemről szóló csekély számú szakirodalmat olvasva, neve mellett a következő jelzők tűnnek fel: Németország apostola, a lelki élet megújítója, népi misszionárius, Németország legolvasottabb vallásos írója. Ki is volt ő valójában? Eredeti neve Martin Linius, a Mosel melletti Kochem városkában született 1634-ben. Ő maga írja szülővárosáról, hogy „az áhítatosság, az imádságos lelkület és az erények élő példája” volt, amit mi sem bizonyított jobban, mint az itt működő kilenc szerzetesrend kolostora. Ő a kapucinusoknál nevelkedett, ahol 26 évesen szentelték pappá, majd a rend mainzi kolostorában kezdte meg munkásságát. Mivel kiváló tanulónak bizonyult, tanulmányai után a rend fiataljainak bölcseletet oktatott, tanulmányi vezetőként és subvicariusként működött. Az élet azonban hamarosan teljesen új területekre sodorta a művelt szerzetest. A 30 éves háború viszontagságaitól meggyötört Németországban nagy hiány volt papokból, és így a lelki gondozás is sokszor ellátatlan maradt. A nehézségeket tetézte az 1666-ban kitört pestisjárvány, mert a fertőzésektől félve a plébánosok gyakran nem látták el feladataikat. Ebben a helyzetben a kapucinusok vállalták fel a térség lakóinak lelki gondozását. Cochem is felhagyott az oktatással, lelkipásztorként, majd visitátorként és misszionáriusként működött tovább egészen élete végéig. Az egyházközségeket járva fogalmazódott meg benne a felismerés: a hívek és a falvak lelki gondozás nélkül maradtak. Nagy hiány volt prédikáció gyűjteményekből, katekizmusokból, ima-, és énekeskönyvekből, a szentmise liturgiáját elmagyarázó művekből. Különösen olyan munkákból volt kevés, amelyek az egyszerű emberek szükségleteinek megfelelt. Mindezeket tapasztalva már lelkipásztori és visitátori tevékenységének kezdetén a klérus és a laikus keresztények életének megújítását tűzte ki fő célul. Élete későbbi szakaszaiban rendje számos kolostorában megfordult, lelkipásztorként, hitszónokként vagy visitátorként sok plébániára eljutott. Emellett szüntelenül írt. Wilhelm Kosch 1921-es életrajza szerint a szerzetes napi néhány óra alvással beérte. Emellett nem ivott bort, nem evett húst, gyalogosan járta a falvakat, amiért a józan életvitel apostolaként emlegették. Szerepét, a kor lelki életére gyakorolt hatását Szent Ferencéhez hasonlították.

 

Írói tevékenységét teljesen a saját maga által kitűzött népmissziós, hitoktató és kateketikai célkitűzéseknek rendelte alá, amit gazdag munkássága és kiadott könyveinek nagyszámú utánnyomása bizonyít legjobban. Első könyve egy katekizmus volt (Kinderlehr-Büchlein, 1666, Cöllen, Friessen), aminek hallatlan sikere után kiadója további írásra bátorította. Innentől kezdve sorra jelentette meg imakönyveit, szentmise magyarázatait, história, exemplum és legendagyűjteményeit és énekes könyvét, összesen 31 önálló munkát. Konradin Roth kapucinus, 1980-as bibliográfiájában ezeknek a munkáknak 1767 utánnyomását számolta össze, a 20. század első feléig nyomon követve a német kiadásokat. Ezek mellett cseh, spanyol, lengyel, román, holland, angol, francia, portugál, olasz és magyar nyelvekre is lefordították a szerzetes műveit. Ez a bibliográfia még nem térhetett ki a 20. század végi, illetve 2000 óta megjelent újabb kiadásokra, amelyek jelzik, hogy Cochem művei még napjainkban is népszerűek.

 

A jelen mű alapjául szolgáló „Das grosse Leben Christi, oder ausführliche andächtige und bewegliche gantz Volkommene Beschreibung deß Allerheiligsten Lebens und bittern Leidens unsers Herrn Jesu Christi und seiner glorwürdigsten Mutter Mariae [Krisztus nagy életrajza, avagy részletes, áhitatos és megindító leírása Jézus Krisztus és az ő dicsőséges édesanyja Mária életének és keserű szenvedésének] 1677-ben jelent meg először Mainzban a Zubrodt kiadónál, majd ezt követték a további kiadások (1679, 1680, 1681, 1683, 1689, 1707), melyeken 1707-ig kisebb-nagyobb változtatásokat végzett a szerző. Ez után már csak az 1689-es, illetve 1707-es változatokat nyomtatták újra egészen 1933-ig, Németországban 314 alkalommal. A felvilágosodás korában számos negatív kritika érte a művet, hiszen a kor racionális szellemiségével nehezen volt összeegyeztethető az általa közvetített érzelmekre, misztikus Istentapasztalásra és csodás történetekre építő vallásosság.

A romantika ismét a megfelelő rangra emelte a kapucinus könyveit, és innen kezdve újra töretlen népszerűségnek örvendtek. Az ekkor megszaporodó újbóli kiadások mellett születtek a műnek rövidített és korszerűsített átdolgozásai is, melyeket szintén több nyelvre lefordítottak. Ennek a korszaknak a terméke volt a Clemens von Brentano által lejegyzett, szintén nagyon híressé és sokak által olvasottá vált „A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése” című munka is, amelyben Emmerich Katalin látomásai olvashatóak. Brentano a misztikus élmények lejegyzésekor nagyon sokat merített Cochem munkájából, így műve a cochem-i örökség áthagyományozásában fontos szerepet kapott. Breantano alkotásának egyik érdekessége, hogy gyakorlatilag forgatókönyvül szolgált Mel Gibson 2004-ben bemutatott, nagy port kavaró Passió c. filmjéhez. Mindez jelzi, hogy Cochem Krisztus életrajza kapcsán több évszázados hatástörténettel számolhatunk.

 

A Das grosse Leben Christi Cochem életművének egyik legnagyobb hatású alkotása volt. Ahogy a szerző halála előtt feljegyezte, a korabeli Németország minden házában megtalálható volt. Nem teljesen önálló alkotásról, hanem szinte teljes egészében kompilációról van szó. Cochem ezt nem is titkolta, hiszen minden fejezetének végén viszonylagos pontossággal megnevezte azokat a forrásokat melyekből dolgozott, összesen 18 szerzőt és műveiket. E művek és szerzők között a középkor legnagyobb misztikusainak (Szent Bonaventúra, Szent Gertrúd és Mechtild, Szent Brigitta) hittudósainak (Clarvaux-i Szent Bernát, Szent Anzelm) és lelkiségi írónak munkáit találjuk meg. E művek sokasága jól szemlélteti Cochem írói célkitűzését: összegzését adni mindannak, ami eddig Krisztusról és az üdvtörténetéről megjelent. A kompiláció forrásai ugyanakkor rámutatnak a kapucinus hallatlan nagy olvasottságára és tájékozottságára, valamint arra, hogy Cochem az általuk közvetített tradícióknak birtokában volt. Ennél is meghatározóbb azonban, hogy bravúros összeállításának köszönhetően egy hatalmas hagyományanyagot sikerült összefognia és átörökítenie. Messze az ő művei fogytak a legnagyobb példányszámban a korabeli katolikus német tartományokban.

Olvasmányaiból alapos jegyzetelés és átolvasás után válogatta össze mindazokat a cselekményeket, leírásokat, információkat és elmélkedéseket, amelyeket aztán egy stilárisan egységes monumentális műben adott közre. Könyvét nem paptársainak vagy prédikációs segédletnek szánta, hanem tudatosan a mindennapok emberének, hogy azok „vasárnap és ünnepnap, különösen esténként és böjt idején magán és közösségi felolvasás alkalmával” kézbe vehessék egyszerű szórakozás, időtöltés, áhítat, illetve a keresztény tanítás megismerése céljából. Hiszen – ahogy írja – a felolvasás lelki feltöltődéssel is jár, sőt felvidítja a megfáradt munkást és tanult embert egyaránt. A kapucinus tehát nem dogmatikai tanokat kívánt közvetíteni, nem prédikációs, kateketikai segédanyagot akart átadni. Sokkal inkább az egyszerű embert akarta megszólítani, őt akarta Istenhez kötni, a hit igazságaiba bevonni. Ez megfelelt annak a barokk kori német, gyakorlatorientált, népmissziós retorikai hagyománynak, ami nagyon közel állt az akkor kibontakozó, a katolikus művekre is nagy hatással bíró pietista törekvésekhez. Nem szabad elfelejtenünk azt a történelmi kontextust sem, amelyben ez a mű, és annak alapötlete megszületett. A Német Birodalomban a harminc éves háborút követően reménytelen állapotok uralkodtak, mind gazdasági és politikai téren, mind pedig a vallás területén. De – ahogy erről Eichendorff ír – „a 30 éves háború özönvize nemcsak valaminek a vége, hanem egy kezdet is volt.” A protestantizmus ébredő pietizmusával párhuzamosan megindult a katolikus klérus megújulása is.

 

Ennek a populáris didaktikai elképzelésnek rendeli alá egész munkásságát Martin von Cochem. Elbeszélői stílusának legfőbb esztétikai összetevői az egyszerűség, világosság, egyértelműség, folyékony, olvasmányos fogalmazás és az érzelmekre ható, bájos, megindító történetek alkalmazása. Hans Stahl elemzésében – Joseph Görres 19. századi német katolikus publicistát idézve – utal arra az elképzelésre, mely szerint e didaktikai koncepcióval Cochem célja egy történelmi-vallásos enciklopédia megalkotása lehetett. Ennek egyik első lépése volt a hatalmas Krisztus életrajz, amelyet az ezt követő munkáiban szinte kövenként épített tovább. E törekvés legerősebben a Das grosse Leben Christi-ben jelent meg. Ennek alapgondolata az volt, hogy az egyházi évhez szorosan hozzáigazítva megjelenítse a kereszténység üdvtanának legfontosabb alapállításait és történeteit, valamint Krisztus személyének középpontba helyezésén át bemutassa az egész üdvtörténetet. Cochem ezáltal a keresztény hittanítás vázlatát kívánta olvasói elé tárni.

 

A magyar fordítás és fordítója, Újfalusi Judit

Ismert, hogy a Makula korszakának női kolostorai nem pusztán az előkelő arisztokrácia leánygyermekeinek nevelőintézeteiként, az özvegyen maradt nemes asszonyok menedékeiként működtek, hanem a korabeli magyar női lelkiség, kulturális és vallási központjaiként is meghatározó szerephez jutottak.  A kolostorokban összeállított imakönyvek, elmélkedés-gyűjtemények, példabeszédek és prédikációk az életüket Krisztusnak szentelő nők sokaságának szolgáltak lelki táplálékul. Az itt élő művelt apácák szerepe messze túlmutatott saját közösségük lelki életének formálásán. A kezük nyomát viselő művek a középkor magyar nyelvű egyházi írásbeliségének és kultúrájának legfőbb közvetítői, egyben a későbbi barokk vallási irodalom fő forrásaivá váltak. E női közösségek sorából kiemelkedik a ferences lelkiséget képviselő klarisszák tevékenysége.

Az első 1240-ben induló nagyszombati zárdát, további öt alapítás követte: a pozsonyi, az óbudai, a váradvelencei, a sárospataki és a kolozsvári. A történelem viharai, a török hódítás, a protestantizmus előretörése azonban véget vetett a váradi, a pataki és a kolozsvári klarissza zárdák működésének. A fennmaradt rendházak közül az óbudait külön is meg kell említenünk, mivel – a Nyulak szigeti domonkosokhoz hasonlóan – rendházukból több, a 16. század első felében készült magyar nyelvű kódex is fennmaradt. Ide köti a szakirodalom a Nádor-, a Nagyszombati– és Simor-kódexeket, valamint a Debreceni-kódexet. Ismert továbbá, hogy klarisszáknak készült a Guary-, a Lobkowitz-, a Weszprémi-, a Vitkovics-, a Tihanyi- és a Kazinczy-kódex. A történelem viharai később az óbudai zárdát is pusztulásra juttatták, az itt élő apácák Pozsonyba menekültek. A 17. század elejére csak a nagyszombati és a pozsonyi zárda maradt fenn, ahol az óbudai rendtársak mellett a domonkos és premontrei apácák szintén menedéket kaptak, a birtokukban lévő további kódexekkel együtt. Minden bizonnyal ez a gazdag könyvhagyaték szerepet is játszott abban, hogy a 18. század elejére komoly fordítói és írói műhely formálódott a rend két kolostorában. Ennek előfeltétele az írás-olvasás magas szintű elsajátítása, valamint nyelvek ismerete volt, amelynek birtokában voltak az alkotó lelkületű apácák. A rendtörténetből tudjuk, hogy „Voltak Számtalanok és mostis vannak ezen Conventben Régi Uri Nemes, Nagyságos, és Gróffi Familiákbul Származott Szűzek, a kik a Világ hivságit meg utálván, itten követtek a Makula nélkül való Bárányt.” Közülük többen is írtak, fordítottak: a nagyszombati Fodor Zsuzsanna, Újfalusi Judit és Viczay Anna Terézia, illetve a pozsonyi, majd budai Sigray Rózsa és Csáky Éva Franciska. Munkáik között ott találunk olyan „sikertörténeteket” mint a Jó illatú rózsás kert (Sigray Rózsa, 1703), vagy Bonaventúra Szent Ferencről írott életrajzának magyar fordítása (Csáky Franciska, 1722), valamint Kempis Tamás Krisztus követése alapján írott elmélkedésgyűjteményét (Viczay Anna, 1720).

Ebben a közegben élt és alkotott a Makula nélkül való tükör szerzője, Újfalusi Judit (1676-1738). Tizenöt évesen, 1691-ben lépett a rendbe, 1692. szeptember 21-én tett fogadalmat, majd háromszor választották meg főnöknőnek (1722, 1728 és 1738). Egy 1690-es könyvjegyzékből tudjuk, hogy sógora, Berényi György nagy, 214 db-os alfabetikus rendbe szedett könyvtárral rendelkezett, így mind a családi környezet mind pedig a klarissza kolostor kiváló hátteret adott az apáca fordítói ambícióinak. A Divékfalusi előnév alapján azonosítható az apáca Divék-nemzetségből való származása, illetve feltételezhető, hogy az Észak-Nyitra megyei Divékújfalun töltötte gyermekéveit, ahol szlovák lakosság is élt. Innen eredhetett szlovák nyelvtudása. Hogy miként jutott a klarisszák nagyszombati kolostorába az 1698-ban cseh nyelvre fordított mű, arról a mai napig csak feltételezéseink vannak. Vida Tivadar hívta fel a figyelmet az apácák naplófeljegyzéseiben olvasható adatra, mely szerint a Thököly támadásai elől 1683-ban Morvaországba menekülő klarisszák számos adományt kaptak az ottani lakosságtól. Ekkor azonban még nem volt meg a cseh fordítás, így feltehetőleg 1685-ös Nagyszombatba való visszaérkezésük után került hozzájuk a könyv, mivel ekkor sem szakadt meg a kapcsolat Morvaországgal.

Újfalusi Judit egyéni indítékairól Klára nevű testvéréhez írott ajánlásában azt olvashatjuk, hogy az Úr iránt érzett hálájának kifejezése indította őt e munka elvégzésére. „Mit adjak az Úrnak azokért miket nekem adott?” – kérdezi könyve előszavában. A rendház könyvtárában vélhetőleg meglévő Krisztus életrajz fordítását méltó ajándéknak érezte, hogy általa kifejezésre jutassa Isten végtelen kegyelmei iránti háláját. Egyúttal nővérének is kedveskedni akart az iránta tanúsított jóságért. Emellett azonban rendtársait és a szélesebb olvasóközönséget is megszólította: „mind azok a’ kik valaha ez könyvet olvasni fogják, Isten szeretetre, és dicsiretre fel gerjedgyenek, és így mind maga, ’s mind mások átal Istenhez való hála adó szent igyekezetét jobban véghez vihesse.”

E cél elérése érdekében nem pusztán egy szó szerinti fordítást készített a cseh nyelvű kiadásról, hanem saját ízlésére formálta, rendjének hagyományaihoz igazította, új címmel látta el Krisztus életrajzát.

 Frauhammer Krisztina néprajzkutató

A tanulmány következő részét keresse később a honlapunkon!

A Makula nélkül való tükör reprint kiadása megrendelhető