Leírás
Könyves Kálmán király (1095-1116) törvénye szerint mindössze 15-20 egyházi intézményben, székesegyházban és nagyobb prépostságban tarthattak istenítéleti szertartást. Közéjük számított a váradi székesegyház is. Kanonokjai feljegyzéseket készítettek. Zömmel azokat a peres ügyeket örökítették meg, amelyekben tüzesvas-próbára vagy ritkábban esküre került sor. Mellettük magánjogügyleteket is írásba foglaltak. Amit ezekből a feljegyzésekből évszázadok múltán a székesegyház sekrestyéjében megtaláltak, összegyűjtöttek és az istenítélettel kapcsolatos szertartás szövegével együtt 1550-ben Kolozsvárott Ritus explorandae veritatis … címen kinyomtattak, azt nevezzük Váradi Jegyzőkönyvnek.
A kiadás alapjául szolgáló kézirat elkallódott, de a nyomtatvány néhány példánya mind a mai napig megmaradt.
A Váradi Jegyzőkönyv 1208 és 1235 között készült 389 bejegyzése mintegy 2500 személynevet és 700 helynevet tartalmaz, döntően Várad tágabb környékéről. Karácsonyi János 1903-ban Borovszky Samu közreműködésével vaskos kötetben kiadta a kolozsvári nyomtatvány hasonmását és tekintélyes tudományos apparátus kíséretében a Váradi Jegyzőkönyv időrendbe szedett szövegét.
A kedvező fogadtatásban részesült történetkritikai kiadás tette igazán lehetővé a Váradi Jegyzőkönyv sokoldalú (társadalom- és jogtörténeti, diplomatikai, pecséttani, nyelvészeti, néprajzi stb.) hasznosítását. Karácsonyi János és Borovszky Samu munkájának kiadása a szükséges kiegészítésekkel, valamint a Váradi Jegyzőkönyv új szövegkiadásával együtt további lehetőségeket ad a páratlan értékű forrás hasznosításához.
