Leírás
A kódex liturgikus használatra készült. Szövege gótikus könyvírású. Legfőbb értéke iniciáléinak, lapszéldíszeinek magas művészi színvonalában és ábrázolásainak tartalmában áll. A zsoltároskönyvet számos festett-aranyozott alakos és ornamentális vörös-kék tollrajzos, vörös és kék iniciálé, szövegközti betű, paragrafus-jel díszíti. Az emberalakok finom arcvonásai, kecses mozdulatai, öltözetei drapériájának lágy modellálása, az ornamentika motívumkincse; a kanyargó arannyal rajzolt lapszéldísz, valamint a festett akantuszindák a közeikbe helyezett virágfejekkel és állatalakokkal a cseh kódexfestészet 1430 utáni emlékeivel rokoníthatók. A kódex iniciáléi, az egy zsoltározó Dávidot ábrázoló kezdőbetűtől eltekintve alig sorolhatók a zsoltárillusztrációk körébe. A 26. zsoltárhoz például a Salvator mundi (A világ Megváltója), a 68.-hoz a Fájdalmas Krisztus, a 97.-hez a Gyermekét tartó Mária félalakja, a 109.-hez pedig Vera ikon (Krisztus hiteles arcmása) került. A képek egyfelől Mária anyaságát, Krisztus emberi és isteni természetét, a megváltással kapcsolatos áldozatvállalását domborítják ki, másrészt hangsúlyos az eucharisztikus témák jelentése, végül pedig szembetűnő a 15. század első fele katolikus egyház által leginkább propagált kultuszképeinek jelenléte. Ezek a témák a husziták tanaira adott válaszképpen kerülhettek a kódexbe. Mégpedig a husziták térnyerésének csökkenése, és a katolikus irányzat újbóli előtérbe kerülése idején, az ideológia és művészeti központok valamelyikében, Prágában vagy Krumlovban. A zsoltároskönyv ismeretlen megrendelője abban az egyházi személyben keresendő, aki a Fájdalmas Krisztus közelében térdel. Datálását elsősorban a Hanusz Kolovrat (a prágai Szent Vitus székesegyház későbbi prépostja, jelentős műgyűjtő) számára 1438-ban készített Psalteriummal kimutatható szoros stiláris és ikonográfiai kapcsolata helyezi biztos alapokra.
