ʺA Szent László Legenda nem azonos az ugyanezzel a névvel megismert falkép ciklussal. A Szent László Legenda László király szentté avatásához készített, hitelesített leírás az életében és halála után történt csodás eseményekről.
A Szent László legenda néven is mert falkép ciklus egy olyan eseményt tár elénk, amely László herceg életének egy – a magyarság számára kedves – eseményét dolgozza fel. A népi emlékezetben a történet inkább mesei elemekkel maradt fenn, ám ezek az elemek tették a népmesékhez hasonló módon értelmezhetővé László herceg (királyfi) történetét. Nem véletlen, hogy ez a történet a szentté avatási legendába nem került be, ám krónikáink tartalmazzák. Az István király halála utáni 37 év eseményein lépjünk át, míg (Koppány unokája) László, Béla király fia, lett a magyarok királya.
Azaz álljunk meg egy történet kedvéért az 1068-as évnél, amikor a krónikák szerint a fehér kunok kelet felől betörtek az ország ba. A kunok ellen Salamon király a két királyi herceggel, Gézával és Lászlóval együtt indult hadba, és a teljes kun sereget megsemmisítették. Ebben a csatában történt, hogy egy szép magyar leányt egy kun elrabolt, és menekült vele. A krónikák szerint László herceg azt hitte, hogy a leány a váradi püspök leánya, és a csatában szerzett sebesülése ellenére üldözni kezdte a rabló kunt. Látta azonban, hogy elérni nem tudja, ezért szólt a leánynak, hogy rántsa le lováról őt, amit a leány meg is tett. A kunnal László viaskodni kezdett, majd legyőzte, és megölte. A krónikák leírása azonban nem mindenben felel meg a népmesei kivánalmaknak, ezért ki kellett egészíteni. A falképeken a teljes népmesei rendnek megfelelő történet jelenik meg, és éppen ez teszi lehetővé, hogy a népmesék elemzésének megfelelő módon közeledjünk hozzájuk.
A krónikák leírásában a Váradról történő kivonulás nem szerepel. Helyette László herceg a csatából megtérőben értesül a leányrablásról, és ezért, bár nehéz sebben van, megfordul és üldözőbe veszi a leányrablót. A krónikákban a kun lefejezésével a történet véget ér. A falképeken azonban a krónikáktól eltérően a kun megölésében a leány is szerepet játszik, és befejező képként a kun lefejezése után László herceg a leány ölébe hajtja a fejét, és úgy pihen meg. A kiegészítésekkel együtt a történet egész lett, és szépen mesélhető formában a népi emlékezetben megőrizhetővé vált. A történetben egy érdekes pont van, nevezetesen az, hogy a leány a váradi püspök leánya. Ez 1068-ban még nehezen képzelhető el, mert a krónikáink szerint a váradi püspökséget László alapította, miután király lett. A papi nőtlenség a magyar apostoli királyságban nem volt érvényben. Még 1192-ben is meg tagadta III. Béla királyunk a pápa erre irányuló kérését.
A Somogyvári püspökség alapítása is László nevéhez fűződik. László annyira tisztelte nagyapja emlékét, hogy temetkezési helyéül is ezt a – Somogyváron alapított – püspökséget jelölte meg. Első sír helye itt volt, az általa alapított monostor templomában, ahol 1173-ig nyugodott. Ekkor vitték át Nagyváradra. Sírjánál számos csodás esemény történt, és ezek az események a Nagyváradi sírnál is folytatódtak. Szentté avatása is a Váradon történt csodás események hatására, és III. Béla király határozott követelésére történt 1192-ben. A magyarság emlékezetében azonban Koppány, Szent István, Szent Imre herceg, és Szent László napjainkig fennmaradt. Számtalan azon helyek sora, ahol történetek élnek ma is cselekedeteikről, nevükhöz fűződő eseményekről. Helységek nevei is őrzik emléküket. A nép szívében élő emlékek legtöbbje Szent Lászlóhoz fűződik. Csodás cselekedeteit a népi emlékezet máig őrzi.
Szomjazó katonáinak vizet fakasztott a sziklából. Éhező katonái elé – kérésére – szarvas csordát terelt a segítő Atyaisten. Tordánál hegyet választott ketté könyörgésére az Úr, hogy megmentse Őt az üldözők elől. Szent László pénzét a Bakonyban élő monda szerint a magyarok szórták az őket üldöző kunok elé, és amíg a pénzt összeszedték az üldözők, a magyarok megmenekültek. Az elszórt pénz pedig László könyörgésére kővé vált. Torda környékén a történetet fordítva ismerik. E szerint a menekülő kunok szórták el az arany és ezüst pénzeket, melyet a magyarok szedtek össze. A kunok a pénzszedegető magyarokra támadtak volna, ám Szent László könyörgésére a pénz kővé vált. Ennek láttán a magyarok felhagytak az összeszedésével, és a kunokra támadtak, akiket így sikerült leverniük. Ezek a csodás események a szentté avatási legendában örökítődtek meg és maradtak fenn.ʺ
Máté Ferenc
Részlet a
Reményünk Jézus csillagunk Szent László
című könyvből