Leírás
Az 1. honvéd gyalogezred részt vett a 2. lembergi csatában, 1914. november 29-től kezdve nap-nap után dicső része volt a kárpáti nagy csatákban, a Duklai hágóért folytatott elkeseredett küzdelemben a jég és hóborította rengetegben, emberfölötti szenvedések és nélkülözések közepette ragyogó hősiességgel tört előre és messze vonalaink előtt Krosnoig dobta vissza az oroszt. Az állandóan ide-oda hullámzó téli harcokban a Kárpátok zord vadonában hat hónapig viaskodtak és élet-halál tusát vívtak az orosz túlerővel. A Korumkoért folyt elkeseredetten súlyos harcokban sziklaszilárdan állották az ellenséges tömegek a bástyaszerű muszka állást.
Ezután királyunk szava más, új harctérre hívta a vitéz ezredet és elkövetkezett a háborúnak legvéresebb, legádázabb elkeseredéssel vívott része, mely soha nem sejtett követelmények elé állította a derék honvédeket és az emberek teljesítőképességét a szenvedések legmagasabb fokáig feszítette: az olasz harctér!
Amikor világos lett, hogy az olasz hadsereg egész súlyával Triest felé akar áttörni és a Doberdoi fennsíkot erőszakolja mindenek előtt, akkor az első honvéd gyalogezred más magyar ezredekkel együtt odarendeltetett és azután ott vívta legdicsőségesebb, legsúlyosabb, minden elképzelhetőt fölülmúló harcait és nyerte el e legszebb elismerést: „a Monte San Michele hősei” nevet!
