Leírás
Ízelítőként álljon itt egy részlet a könyv előszavából:
„A lovon járó magyar mindig úr volt. És a lovon járó magyar úri mivolta mindig a huszárban csúcsosodott ki. Nem azért jár a huszár lóháton, hogy – amint mondani szokás – magasból tekintsen le a gyalogjáróra, hanem azért, hogy a földtől magasabb helyzetben többet lásson és távolabb ellásson, mint gyalogos testvére, észleleteit idejekorán átadja és a harcban ezzel fegyvertársai segítségére legyen. Mivel pedig a huszár hivatása közben így hozzászokik ahhoz, hogy magának tágabb látkört szerezzen, rendszerint a közönséges életben is elől halad és mintául szolgál.”