Leírás
Ezer éve Spanyolország nagy része iszlám fennhatóság alá tartozott. Cordóbától, Andalúzia fővárosától nem messze egy arabul El-Zahrának nevezett városban született Kr.u. 936 és 940 között Abu al-Qasim. Mivel Al-Zahrát a recoquista során kifosztották és lerombolták, kevés megbízható adat maradt fenn egykori arab lakóiról. Annyi azonban valószínű, hogy Abu al-Qasim egész életét, néhány kisebb utazástól eltekintve Al-Zahrában töltötte, innen származik másik neve is: Al Zahrawi. Amikor munkája révén híressé vált egész Európában, a kontinens keresztény államaiban a latinosított Albucasis névvel illették.
Ekkoriban virágzott az arab kultúra és a világ egyik legfejlettebb civilizációját mondhatta magáénak. Az európaiak nagy buzgalommal fordították latinra a jeles arab tudósok valóban színvonalas, enciklopédikus és az alexandriai könyvtárból szétsugárzó tudás révén sok esetben közvetlenül a görög klasszikusokra támaszkodó, illetve azokat továbbfejlesztő műveit. Számos tudományágban alkottak maradandót, például a csillagászat, a matematika és nem utolsósorban az orvoslás területén. Abu al-Qasim azaz Albucasis is orvos volt, méghozzá korának legjobbja. Főként a sebészet, a balesetek és harcok során szerzett sérülések ellátása foglalkoztatta, de ötven éves orvosi működése során a szülészet, az ortopédia, a szemészet és a gyógyszertan terén is számos értékes tapasztalatot szerzett.
At-Tasrif
Abu al-Qasim legjelentősebb műve kétségtelenül a harminc kötetes nagy összefoglalás, amely a korabeli orvostudomány enciklopédikus áttekintését nyújtotta és hosszú ideig vezető tankönyvnek számított a területen. A mű 1000 körül készült és az At-Tasrif, azaz a gyűjtemény címet kapta. Jelentőségét jól mutatja, hogy már az 1100-as években latinra fordította az olasz Cremonai Gerardo. Ezt követően a latin változat több száz éven át használatban volt Európa számos egyetemi központjában.
A könyv tartalma
Az At-Tasrif e kötete (mely elsősorban a sebészettel foglalkozik) volt az első könyv az orvosi művek sorában, amely egyéb műtéti illusztrációk mellett sebészeti eszközöket is ábrázolt. Megközelítőleg 200 ilyen rajz található a könyvben, a nyelvleszorító pálcától a foghúzó szerszámokon és a szülést segítő eszközökön keresztül a különféle katéterekig.
A tárgyalt műtétek és eljárások sokfélesége is lenyűgöző: többek között a kiégetés, az érvágás, a szülészet és a bábamesterség helyes gyakorlata és a sebesült emberek ellátásának leírása is helyet kapott a könyvben. A sérüléseket kifejezetten részletesen elemzi, ír a csontok és ízületek károsodásáról külön kitérve az orrcsontok és a gerinc sérüléseire is. Már jóval Kocher előtt ismerteti a kificamított váll helyrehozására szolgáló Kocher-módszert. Szó esik még a mandulák kezeléséről, a gégemetszésről, a koponyaműtétekről – ezeket a műtéteket egy halott magzaton hajtotta végre. Elmagyarázza hogyan emeljük ki egy kampó segítségével az orrüregben talált polipot, hogyan adjunk egy e célból készült üvegedény segítségével beöntést a gyermekeknek valamint, hogy hogyan távolítható el egy speciális fémfecskendő segítségével a hugykő. Ő írja le először a szülészorvosok számára ismerős ún. Walcher-pozíciót és szintén elsőként világít rá a haemophilia (vérzékenység) öröklődő voltára.
A mű utóélete
A 12. századi latin fordítást követően Abu Al-Qasim (Albucasis) könyve rendkívüli elismerésnek örvendett az európai orvosok körében is. Guy de Chauliac francia sebész több mint 200 alkalommal idézi Albucasist 1363-ban írt munkájában. A 15. században élt Pietro Argallata minden idők legnagyobb sebészének nevezte az At-Tasrif szerzőjét. A mű tehát még a reneszánsz idején is megkerülhetetlen alapmunkának számított, orvostörténeti jelentősége ma is egyedülálló.
