Leírás
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a történelem iránt érdeklődő, de nem szakmai közvélemény szemében Hóman Bálint és Szekfű Gyula neve összeforrt, és a Magyar történet az az erős kapocs, ami őket hosszú ideje egymáshoz köti. A szerzőpáros ezen 1928-ban útjára indult, valóban hatalmas vállalkozása máig állásfoglalásra készteti a történész céh tagjait és a történeti kérdések irányában affinis laikusokat egyaránt. Ha nem is folyik késhegyig menő parázs vita a munka értékelése körül, de sokan szükségesnek érzik, hogy újra és újra visszatérjenek hozzá, fellapozzák, elmerengjenek felette, és egyetértsenek vagy vitatkozzanak egyes megállapításaival, esetleg egész szemléletmódjával. Ezt a „Hóman–Szekfű” iránti érdeklődést mutatja eme újrakiadás is. A két szerző közös műve beépült történeti tudatunkba, annak fontos részét képezi még akkor is, ha sokan keveset tudnak róla, és alapos végigolvasása után meglepődnének, esetleg csalódnának megközelítésmódjából fakadó kijelentései okán. Ez pedig azt is jelenti, hogy tudunk róla, de nem ismerjük eléggé. Nem ismerjük annyira, mint ismerte azt a második világháború előtti értő közönség, viszont horderejével tisztában vagyunk, érezzük súlyát – csak abban nem vagyunk biztosak, miben is áll eme fajsúlyosság.
