James F. Cooper Az utolsó mohikán

James Fenimore Cooper (1789-1851) az amerikai történelmi regény, mint műfaj, létrehozója és Európában első képviselője, kontinensünkön csaknem kizárólag mint ifjúsági szerző vált ismertté. Ennek egyik oka talán az lehetett, hogy az északamerikai határvidék birtoklásáért vívott kegyetlen harcok valósághű ecsetelését a ’Leatherstocking’ Tales’ (1825-1841) európai fordítói igyekeztek mellőzni, és a regényfolyam romantikus vonásait helyezték előtérbe. Holott a mintegy nyolcvan évet átölelő regényciklus mind az öt kötete, de különösen annak második darabja,
’Az Utolsó Mohikán’ (1826) nemcsak szigorúan ragaszkodik a történeti tényekhez (Cooper a rendelkezésére álló írott források tanulmányozása mellett személyesen is felkereste elbeszélésének színtereit), hanem olyan társadalomlélektani kérdéseket vet fel kortársai között elsőként, mint a fajok keveredése, rasszizmus, a nők (mindenféle színűek!) súlyosan alárendelt helyzete és e kérdésekben az író, hősein keresztül, rendkívül modern, szabadelvű és mélységesen humánus álláspontot képvisel. Uncas és Cora tragikus szerelme fájdalmas tiltakozás a kor (tegyük hozzá: korunk) kegyetlen, diszkriminatív társadalmi írott, vagy, ami még szomorúbb, íratlan törvényei ellen. Jelen kötet a mű eredeti, teljes szövegének átdolgozatlan, csonkítatlan, jegyzetekkel ellátott kiadása, s mint ilyen, első a magyar fordítások sorában.

Topál Judit