Leírás
La Fontaine 1621. július 8-án született a franciaországi Château-Thierryben. 19 évesen beiratkozott a Oratorie kongregáció egy iskolájába, hogy szerzetes legyen, de hamar kiderült, hogy a szerzetesi pálya nem neki való és otthagyva az intézményt jogi tanulmányokba kezdett. Diplomát ugyan nem szerzett, de az ekkor elsajátított jogi nyelv fordulatait később felhasználja írásaiban.
Párizs, a 17. század Európájának szellemi és kulturális fővárosa lett az a közeg, ahol La Fontaine valóban az irodalom és alkotás felé fordult.
Sokrétű életművében a meséket tekinthetjük fő művének. Az antik hagyományok újjáélesztése, friss formába öntése lett művészetének központi mozgatórugója. Sokat merített Aiszóposz és Phaedrus műveiből, Boccaccio, Tasso és Machiavelli írásaiból, de a keleti mesekincs elemei is fel-felbukkannak műveiben, számos esetben pedig ismeretlen szerzőjű mű is ihletője lehetett. Mindezek mellett alkalmanként a való élet eseményeiből is merít (pl. A plébános és a halott). La Fontaine után a mese műfaja Európa-szerte újjáéled. A németeknél Lessing, az oroszoknál Krilov, nálunk Péczeli József, Verseghy Ferenc, Czucor Gergely és Fáy András más-más forrásból merítenek.
Fabulái nem egyszerre, hanem egymás után három részletben jelentek meg 1668 és 1694 között összesen tizenkét kötetben. La Fontaine meséit, kiadásuk előtt, kéziratban terjesztette, így a kortársak ízlése is hozzájárulhatott a mesék végső formájához. A meséket gondosan szerkesztett gyűjteményekbe rendezte, melyeket ajánlással és epilógussal látott el.
La Fontaine már első kötetének ajánlásában kijelöli az értelmezés irányát: És mind hozzánk, nekünk szól s úgy beszél minden állat, /hogy szavuk minden ember tanulságára válhat (Kozma Andor fordítása). Az általa fabuláknak (Fables) nevezett darabokban La Fontaine célja nem a puszta szórakoztatás volt, hanem az állatok által megjelenített emberi jellemvonásokkal valamely erkölcsi tanítást is át kívánt adni, emellett persze aktuálpolitikai eseményekkel is gyakran foglalkozott. La Fontaine meséi tehát nem a gyerekszobába szánt darabok, sokkal inkább a felnőtt olvasót megszólító morális tartalmú tanulságok, életfoglalatok. A mese állatszimbolikája lehetőséget ad a cenzúra által korlátozott tartalom megjelenítésére. A 17. században éppen ezért a tanító mese (fabula) műfaja előtérbe kerülhetett, amely lehetőséget kínált a világ reális és gyakran szatirikus ábrázolásához. Nem csupán tolmácsolja az ókori mesterek által elmondott tanulságokat, olykor vitatkozik is velük (pl. A horoszkóp). Elismeri ugyan az ókori mesterek nagyságát, de a szerkezet és a tartalom tekintetében is a maga céljaihoz igazítja azt. A tanulságot nem minden esetben foglalja össze a fabula végén, olykor elrejti a mese szövegében, máskor az olvasóra bízza annak megfogalmazását (pl. A tücsök és a hangya). A mese tehát keretet szolgáltat La Fontaine számára, hogy korának viszonyait hitelesen ábrázolja.
A magyar irodalomban nagy hagyománya van a La Fontaine-mesék fordításának. Művei a 18. század folyamán kezdenek ismertté válni Magyarországon. A mesék első magyar fordítói a francia műveltséggel bíró protestáns értelmiség köréből kerültek ki: Ráday Gedeon, Kovács Ferenc, Hatvani István és Péczeli József. Czuczor Gergely szerkesztésében 1857-ben jelent meg válogatás La Fontaine meséiből Heckenast Gusztáv képes kiadásai sorozatában. Emellett persze egyéb válogatások is megjelentek a 19-20. században, hiszen az erkölcsi tartalmú mesék kiválóan megfeleltek oktatási célokra is. 1926-ban először adják ki La Fontaine összes meséit magyarul Kozma Andor, Vikár Béla és Zempléni Árpád fordításában. Könyvünk ennek anyagát veszi át. Radnóti Miklós Kétnyelvű Klasszikusok sorozatában adott ki egy La Fontaine-válogatást, Kosztolányi Dezső hét mese fordítását készítette el, de Weöres Sándor, Áprily Lajos, Jékely Zoltán és még sokan mások is hozzájárultak La Fontaine meséinek az erkölcsi tanító célzatú vonatkozástól némileg elszakadó, a művek esztétikai értékeit előtérbe helyező átültetéséhez.
Kötetünk meséit Jean-Louis Regnard de Montenault által megjelentetett korabeli francia kiadvány illusztrációi egészítik ki és járulnak hozzá az interpretációhoz. A kötet majd’ minden meséjéhez tartozik illusztráció, melyeket Jean-Baptiste Oudry által 1729 és 1734 között festett képek után Charles-Nicolas Cochin készített. Az összesen 276 rajz, köztük egy előlap, a Fables choises, mise en vers című kötetet illusztrálják. A rajzok fekete tintával, szürke mosással és fehér gouache kiemeléssel kék papírlapokra készült ecsetrajzok. A képeket Oudry nem megrendelésre, hanem saját kezdeményezésére készítette, de 1751-ben eladta őket Jean-Louis Regnard de Montenaultnek, aki úgy döntött, hogy nyomtatott formában illusztrált könyvként adja ki a fabulákkal és széphistóriákkal. Megbízta Cochint, hogy Oudry rajzai alapján készítse el azokat kiadásra alkalmas formában, metszetként, ugyanis az Oudry által alkalmazott technika túlságosan durva volt ahhoz, hogy a kiadványban szereplő képek közvetlen modellje legyen. A kiadvány végül négy kötetben jelent meg 1755 és 1760 között Párizsban.
Jelen kötet a francia kiadás rajzait La Fontaine meséinek magyar átültetéseivel adja közre, így a francia grafikus illusztrációi első alkalommal jelenhetnek meg a hazai közönség előtt a mesék magyar adaptációival. Az 1926-os kiadás nem magyarázza meg a tájnyelvi és idegen nyelvi kifejezéseket, kötetünk igyekszik e kifejezéseket a lábjegyzetben tisztázni.
