Leírás
Ezt a könyvet bőr kötésben is megvásárolhatja:
Nicolaus Reusner humanista udvari ember, költő és tudós 1590-ben Strassburgban kiadott egy rézmetszetgyűjteményt kimagasló férfiúk képmásaival. Egyetlen magyart találunk közöttük, Zsámboky Jánost (1531-1584), a képhez csatolt epigramma szerint császári történetírót, kiváló orvost és költőt. Az élete utolsó két évét Bécsben töltő polihisztor amellett, hogy a korszerű humanista filológia módszereivel kiadta görög és latin nyelvű szerzők műveit, köztük Janus Pannoniust és Antonio Bonfinit, különféle térképeket és földrajzi leírásokat (például a “Hungaria”, a “Transilvaniae Descriptio” és az “Illiricum” címűeket), megjelentette saját latin nyelvű költeményeit is.
Nemzetközi hírnevét “emblémáinak” köszönhette. E görög szó jelentése jelkép, szimbólum, mai szóhasználatban inkább valamilyen jelvényt értünk rajta. Zsámboky idejében egy különleges irodalmi műfajt jelentett, amelyet nem sokkal az előtt hozott divatba Andrea Alaciati olasz jogtudós. Alapját egy allegorikus kép – ikon, pictura, imago, symbolon – alkotta, amelyhez lemma, motto vagy inspiratio elnevezéssel egy képcím járult. A kép alján pedig vers fejtette ki a kép értelmét, adott kulcsot a képcím megértéséhez és vont le mindezekből bölcs tanulságokat. E műfaj alkotásaiból összeállított könyv kapta a görögös többes számnak megfelelően az emblemata nevet. Amikor Zsámboky eljutott Itália földjére, megtetszett neki ez a műfaj. Jó verselő készségével neki is fogott, hogy e divatos forma révén csillogtassa meg az antikvitásban és a latin nyelvben való jártasságát. Könyve 1564-ben hagyta el a sajtót s rövid idő alatt hat kiadást ért meg. A szerzőt egyszerre szárnyra vette a hírnév, mint a műfaj egyik legtehetségesebb poétáját. Ő volt az első magyar költő, akinek – igaz, latinból fordított – versei francia, majd nem sokkal halála után angol nyelven is megjelentek.
