Leírás
Vesalius a késő reneszánsz, kora újkori tudományos forradalom egyik meghatározó személyisége az 1514. év utolsó vagy az 1515. év első napján született. Az indíttatást az orvosi pálya iránt apja révén szerezhette, aki V. Károly császár patikáriusa volt. A fiú 1529-ben elhagyta Brüsszelt és Louvainbe ment, ahol beiratkozott az egyetemre, ahol a latin mellett ógörögül is tanulhattak a diákok. A louvain-i évek után Párizs következett, ahol a korszak egyik legjobb orvosi iskolája működött az Alpokon innen (azaz Itáliát leszámítva). Guinther, az egyik párizsi tanár rendszeresen boncoltatott hallgatóival. Az egyikőjük Vesalius volt, akit már ekkor dícsérnek a szikével végzett, kézügyességet, gyakorlatot és hozzáértést egyaránt igénylő műveletek bámulatosan pontos elvégzéséért. Az ifjú hallgató nem az egyedüli volt, aki a párizsi temetőket és a városfalon túli kivégzőhelyeket látogatta, hogy a megtalált csontokból egy anatómiailag helyes emberi csontvázat állítson össze.
Ekkor már néhány éve görög nyelven olvashatták Galenus (1525) és Hippocrates (1526) műveit a tudós érdeklődők. Vesalius, aki a klasszikus latinban és görögben igen nagy jártasságot szerzett humanista tanulmányai során, figyelmesen és többször is elolvasta a jeles elődök munkáit. Kezdetben Galenus feltétlen hívévé vált, aki sok – később hibásnak bizonyuló – állítását az emberi és az állati szervezet különböző mértékű hasonlóságát feltételezve tette meg, hiszen az emberi testek boncolása, mint fentebb láttuk, még a XVI. századi Európában is kisebb-nagyobb bonyodalmakat okozott. Amikor a boncolási tapasztalatok ellent mondtak az állattetemeket vizsgáló ókori tekintély sorainak, Vesalius nem habozott átértékelni a hagyományos elképzeléseket. A tapasztalati tények igazsága döntő érv volt a szemében.
1537-ben Vesalius Észak-Itáliába utazott, amely ebben az időben az orvostudomány szempontjából nézve is Európa legfejlettebb része volt. A fiatal Vesalius Padovában kezdett előadóként működni: tanár, demonstrátor és boncmester volt egy személyben. A De Humani Corporis Fabrica elképzelése is ekkor kezdett konkrétabb formát ölteni. Ahogy egyik diákja feljegyezte rajzokat, később fametszetről készült nyomtatványokat osztott szét közöttük, amely bizonyára nagy mértékben elősegítette az anatómia tantárgy megértését. Rövid időn belül ismertté vált Itáliában. 1538-ban párizsi tanárának, Guinthernek a Bevezetés az anatómiába című könyvét is megjelentette az általa időközben felfedezett hibákat kijavítva benne. Guinther nem volt elragadtatva. Innentől fogva végzetesen megromlott közöttük a korábbi tanár-diák kapcsolat. Ugyanebben az évben készült el a Tabulae anatomicae sex, azaz a hat anatómiai tábla, amely a korábbi vázlatos és viszonylag felületes illusztrációkkal szemben már az eredeti után rajzolt, meglehetősen valósághű metszetekről készült, amelyeket a művész, Jan van Calcar rajzolt meg Vesalius utasításai alapján.
1540 és 1542 között készült el a De Humani Corporis Fabrica legnagyobb része. A mű kinyomtatásával Johannes Oporinus Bázeli nyomdászmestert bízta meg.
Az 1543-ban megjelent és rövidesen híressé és elismertté vált művet V. Károly császárnak ajánlotta és küldött is a császár számára egy pompásan díszített kötésű, pergamenre nyomtatott példányt.
A nagy műnek egy kivonatos változata is készült, az Epitoma, amelyet a szerző a diákoknak szánt. Ez mindössze hat fejezetet tartalmazott kilenc illusztrációval, gyengébb minőségű papírra nyomtatva, de valamivel nagyobb méretben, hogy a részletek még jobban előtűnjenek.
Vesalius Bázelből V. Károly audienciájára igyekezett. A császár megköszönte a szép ajándékot és nyomban felajánlotta számára az udvari orvosi állást, amit ő némi gondolkodás után – folytatva az apja által teremtett családi hagyományokat és feladva tanári pályafutását – elfogadott. Európa legbefolyásosabb uralkodójának udvarában dolgozni nyilvánvalóan tekintélynövekedést és jelentős jövedelmeket jelentett, de elméleti és kutatói tevékenységét is többé-kevésbé fel kellett cserélnie a fejedelmi páciensek kezelésével.
Anne van Hamme-ot, egy gazdag brüsszeli tanácsos lányát 1544-ben vette feleségült, akitől egy évvel később ugyancsak Annának nevezett lánya született.
Tíz év telt el és 1555-ben megjelent a Fabrica javított kiadása. Vesaliusnak úgy tűnik annyi ideje maradt, hogy egy komoly átdolgozásnak vesse alá művét. Igen sok helyen pontosította és kiegészítette a korábbi szöveget az azóta szerzett tapasztalatai alapján. Az átdolgozott mű megjelenése mégsem tudta elhomályosítani az 1543-as kiadás széleskörű sikerét.
Már V. Károly halála után történt, hogy egy lovagi torna során megsebesült a francia király, II. Henrik. Dárda fúródott a szemébe és a több nemzet legjobb orvosai között Vesaliust is ott találjuk a betegágynál, sajnos azonban a királyt nem tudták megmenteni. A halál beálltát követő vizsgálatot Vesalius vezette és meglehetősen pontos leírást adott a sebesülés mibenlétéről.
Vesalius utolsó éveinek adatai bizonytalanok. II. Fülöp, V. Károly utódának udvarát és Spanyolországot az inkvizíció tisztázott vádjai miatt 1564-ben el kellett hagynia és az év tavaszán egy szentföldi utazásra indult. Ciprus szigetéig egy velencei katonatiszt is elkísérte. A visszaút nem sikerült szerencsésen, a viharos vizeken haladó hajón megcsappant az élelmiszerkészlet, többek között Vesalius is megbetegedett. Végül Zante (Zakynthos) szigetén kötöttek ki, Görögország nyugati partjainál, ahol röviddel a partraszállás után a híres anatómus meg is halt.
Virágvölgyi András
