Leírás
A Magyar Nemzet Története
Bevezető tanulmány a „millenniumi tízkötetes” magyar történeti munka facsimile kiadásához
„A történetírás czélja: feltámasztani a multat halottaiból, épülésünkre, okulásunkra.”– ezzel a mondattal kezdődött Vaszary Kolos hercegprímás előszava a millenniumra kiadott A Magyar Nemzet Története címet viselő sorozat első kötetében.
Több mint 120 év távlatából magától értetődőnek tűnik, hogy ennek a mondatnak a jegyében, az ezeréves magyar állam fennállása ünnepére elkészült a tízkötetes munka, amely a kor tudományos színvonalának megfelelően, kivételesen gazdagon illusztrálva mutatta be a Kárpát-medence és a magyarság történetét. Ha a mai kor olvasója kézbe veszi akár az eredeti, akár a facsimile kiadványt, talán bele sem gondol abba, hogy milyen hatalmas és nehéz munka volt a korszak történészeinek, történetíróinak, szerkesztőinek és illusztrátorainak létrehozni a nagy művet, amely napjainkban is jelentős forrásértékkel bír, olvasmányos stílusának köszönhetően pedig könnyen befogadható.
Jelen tanulmány azt a munkát kívánja bemutatni, amelynek eredményeként megszületett a „millenniumi tízkötetes”, bízva abban, hogy a körülmények megismerésével még érdekesebb lehet az egyes kötetek olvasása, tanulmányozása.
Előzmények
A magyar történetírásban alapvető változásokat hozott az 1867-es kiegyezés. Az Osztrák–Magyar Monarchia létrejötte az állami konszolidáció mellett egyben a korábbinál jóval szélesebb körű, szervezettebb intézményi körülményeket teremtett. Ezek közül külön kiemelendő a Magyar Országos Levéltár, valamint a gyűjteményi hálózat kialakulása, amely lehetővé tette a korábbinál mélyebb kutatások folytatását, források (újra)értelmezését és közlését.
Egy ilyen hatalmas, a kor tudományos színvonalának megfelelő munka összefogására ekkor minden bizonnyal – idős kora ellenére is – Szilágyi Sándor volt a legalkalmasabb, és talán az egyedüli, aki sikerre vihette a vállalkozást. A millenniumi kiadvány egyben választópont is volt a dualizmus-kori magyar történetírásban: a szerzők többsége ugyanis már a fiatalabb, modern forráskritikai módszereket alkalmazó, az európai történetírás eszméivel és eredményeivel tisztában lévő, korszakokra specializálódott szakemberek közül került ki.
A millenniumi ünnepségek és megemlékezések szervezésének elsődleges motorja természetesen a politika volt. Csakhogy a jeles évforduló közeledtével adódott egy igen jelentős probléma: nem volt teljesen elfogadott időpont a honfoglalással kapcsolatban. Ráadásul a történelmi folyamatok több évet vettek igénybe, az ünnepségeket azonban nyilvánvalóan nem lehetett túlzottan elnyújtani, illetve egy konkrét, „megfogható” dátum megnevezése jóval nagyobb identitásképző erővel is bír. Ezért Trefort Ágoston kultuszminiszter 1882. október 17-én felkérte a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy állapítsa meg a magyarok bejövetelének időpontját. Konszenzusos megegyezés természetesen nem született, a felkért bizottság a 888 és 900 közötti intervallumot állapította meg, így végül a kormány Pauler Gyula érvelését elfogadva jelölte meg a 895-ös évet, mint Etelköz elhagyásának és a Kárpát-medencébe történő bejövetelnek idejét. Már ekkor több oldalról is felmerült az igény, hogy a millenniumra készüljön el egy részletes, reprezentatív könyvsorozat a magyarság ezer évéről.
Az első konkrét lépést a Magyar Történelmi Társulat tette meg, amikor 1883. április 5-i igazgatóválasztmányi-ülésén Bánó József kifejtette indítványát, amely szerint pályázatot kellene kihirdetni, amelynek keretében a millenniumra elkészülne egy átfogó történeti, etnográfiai és etnológiai munka. Bánó a pályázati díjnak legalább 15.000–20.000 forintot javasolt, amelyet megfelelő politikai támogatás esetén állami forrásból, ennek hiányában közadakozásból kívánt finanszírozni. Mivel a jelenlevők egyhangúan támogatták az indítványt, a Társulat a részletek kidolgozására létrehozott egy bizottságot Hunfalvy Pál vezetésével.
A bizottság két ülés után, május 2-i jelentésében úgy határozott, hogy a millennium előtti évet határidőként megadva a Társulat hirdessen pályázatot egy olyan munkára, amely „a magyar nemzet életének phasisait pragmatikailag fejtegesse, annak első fentünésétől fogva a legújabb időkig. Az indoklásban megkívántatik, hogy mindazok a tényezők, melyek a nemzeti életben mélyreható szerepet játszanak, mint az Árpád-nemzetség négyszázados fennmaradása, a beköltözött bessenyők, kúnok összeolvadása a nemzettel; a hospites politikai beléolvadása a politikai nemzetbe, a vallási viszontagságok, a nemzeti politika nemzetközi irányai, vagyis a diplomácziai történet, stb. alaposan és kimerítően legyenek tárgyalva.” A pályadíjat 15.000 forintban határozták meg, a végleges kiírást azonban elhalasztották.
A pályázat végül ebben a formában nem került kiírásra, mégis ez adhatta az alapötletet a később megvalósult tízkötetes munkához.
