A férjhezmenés művészete avagy az „átlagság” a szabály

A párját kereső férfi és lány lélektana nagyon különös. Mert fél és vágyódik egyidejűleg. Felsorakoztatja az érveket, hogy miért volna házasságot kötni a másikkal, de ugyanakkor megkezdi az ellenérvelést is, hogy miért jobb mégis, ha nem cselekszi ezt. Különösen a férfi az, aki nehezebben határozza el magát a házasságra, mint a lány. A lány tehát kénytelen az ingadozó férfi érzéseit úgy irányítani, hogy az végül is házasságra határozza el magát.

De hogyan tegye ezt? Mi a férjhezmenés művészetének tudománya? Erről szól ez a könyv. Sokat írtak már eddig is a boldog házasság különböző titkairól, de csodálatos módon arról megfeledkeztek, hogy ahhoz, hogy a házasság boldog egyen, előbb meg is kell kötni. Ez az első könyv a világpiacon, amely kizárólag csak a házasságot megelőző szerelmi harcról szól.

A jelentéktelen lány

Levelet kaptam, melynek küldője ezt írta:

„Jelentéktelen lány vagyok. Nincs bennem semmi érdekes. Nem vagyok túl szép, nem vagyok túl okos, semmihez sem értek művészi módon. Józan eszem van, de nem vagyok zseniális. Nem öltözöm rosszul, de nagyvilági eleganciával sem. Átlagnő vagyok, aki semmivel sem emelkedik ki a lányok tömegéből. Mivel vonjam hát magamra a férfiak figyelmét? Lehet reménye egy hozzám hasonló, szürke kis verében, hogy férjhez megy?”

E levélre a választ – tudat alatt – már maga a kérdező hölgy adta meg levelében, amikor azt írta, hogy semmivel sem emelkedik ki a hozzá hasonló lányok tömegéből. Szóval elismeri, hogy rengeteg hozzá hasonló lány van. De hiszen ha ezt tudja, akkor azt is tudnia kell, hogy e lányok túlnyomó többsége igenis férjhez megy. Hiszen az „átlagság” a szabály, rendkívüli szépségű, vagy tehetségű, a tömegből kiváló lányok éppen olyan ritkák, minta amilyen kis számban találhatók ilyen férfiak.

Méltóztassék tehát megnyugodva tudomásul venni: az átlaglányok férjhezmenési esélye nemcsak hogy nem kisebb, hanem még nagyobb, mint a valamilyen oknál fogva kivételes fémjelzésű lányoké, mert sokkal több férfi illik hozzájuk, sokkal könnyebben értik meg és méltányolják őket. A dolog éppen ellenkezőleg áll, minta ahogy azt a levél írója véli. A nagyértékű, kivételes képességű lányok azok, akik nehezebben mennek férjhez mindenekelőtt azért, mert értékük tudatában nagyon válogatósak. De megnehezíti a helyzetüket az is, hogy a férfiak nagy része fél az ilyen lánytól, akivel szemben alsóbbrendűnek érzi magát. A túl elegánsan öltözködő lány elriasztja őket, mert félnek, hogy feleségként, rengetegbe fog kerülni. A nagyszerű muzsikus, énekes vagy táncosnő mellett kínos érzés háttérbe szorulni és állandóan attól rettegni, hogy a nőt, aki mindig nagy nyilvánosság előtt ragyog, előbb-utóbb valaki elviszi tőlünk. A tudományban, képzőművészetben zseniális nőt pedig foglalkozása szippantja fel olyan mértékben, hogy alig marad ideje és hangulata az otthon számára.

Ezért nyugtatjuk meg ismételten, kedves kisasszony: nemcsak hogy nem baj, de férjhezmenés szempontjából egyenesen előnyt jelent, hogy Ön átlagnő!

G. P. Heath: A férjhezmenés művészete /reprint kiadás