Elkészült a „cipész cipője”
2016 Szeptember 10-én a Laszgallner Hajlékban egy kicsit megelevenedett a múlt. Népes családunk mintegy 50 tagja vett részt a Laszgallner családi könyv bemutatóján. Fontos nap volt ez a számunkra, úgy is fogalmazhatnék, hogy egy valóra vált álom. 2015 Karácsonyán édesapánk, Kelemen Eörs egy különleges ajándékkal lepett meg bennünket. „Öreg” címmel egy csodálatos történetet írt a családról, melynek alapját egy drámai álom képezte. Ez a kis 12 példányos, bőrkötéses könyvecske olyan érzelmi töltést adott nekünk, hogy a már sok éve csak tervezgetett nagy családi könyv most végül megvalósult. Egyszerűen nem volt kérdés, csináltuk. A kutatómunka, a könyv készítés során új rokoni összefüggéseket fedeztünk fel, családunk eddig számunkra ismeretlen tagjaival jött létre kapcsolat, rengeteg új élménnyel lettünk gazdagabbak, jobban megismertük saját múltunkat, és nem utolsó sorban valami olyat hoztunk létre, ami remélem nagy hatással lesz családunk következő generációjára is.
A Könyvmanufaktúrában már korábban is készítettünk megrendelésre családi albumokat, különböző könyveket, fotóalbumokat, de ahogy az lenni szokott, a cipésznek nem volt cipője. Mostantól büszkén mutathatjuk gyönyörű saját készítésű „cipőnket” kedves megrendelőinknek.
Az elkészült könyv kapcsán a Laszgallner hajlékba összehívtuk tehát terjedelmes családunkat, hogy együtt ünnepeljük a múltat és magunkat, több mint 10 év után újra együtt.
Kis rendezvényünkre elfogadta meghívásunkat Garbóci László tősgyökeres budafoki várostörténész is, akitől sok más érdekesség mellett megtudtuk, hogy a dédapánk, Laszgallner Oszkár által a Laszgallner hajlékban szervezett Úrvacsorák (a családi naplóban szerepel ilyen néven) másik elnevezése a „Férfisátor” volt. A max. 10 fős vacsorák állandó résztvevői voltak budafok polgármestere Záborszky Nándor, Takács Pál köztiszteletben álló, nagytudású budafoki orvos, (a Laszgallnerek családi orvosa), Mildenberger József (ker. bizt. int. igazg.), a közjegyző, Baló, Hábory György, a budafoki gyufagyár főmérnöke, Likay István őrnagy (nyug. Ganz-gy. főkönyvelő), Darnstadter Ignác, Gátszegi István dr. MÁV főtanácsos és elmaradhatatlan vendég volt természetesen Törley Dezső pezsgőgyáros, aki az éltető nedűvel látta el a társaságot.
Csák József operaénekes (képünkön) maga is gyakran volt vendége a Laszgallner hajléknak, bár Oszi bácsit és Luizi nénit már ő sem ismerhette, de Norci néni és Lajkó bácsi mindig szívesen látták. Gyönyörű operarészletek előadásával emelte az est fényét.
Csák Józsefet Hegedűs Valér zongoraművész kísérte.
Csák József előadása után egy kis beszélgetés és felolvasás a könyvből: Kelemen Orsolya és Ágnes (mint a könyv alkotói), jobb oldalon édesapánk, Kelemen Eörs
De hogyan is került Laszgallner Oszkár a budafoki társaságba?
Budafokon az 1800-as évek végére a filoxera járvány véget vet a szőlőtermelésnek, 1910-ben egy rendelet védetté nyilvánítja a területet, így különböző értelmiségiek költöznek ide, tudósók, tanárok, főtisztek, postatisztviselők, művészek, s villaszerű építkezések indulnak. Ebbe a milliőbe csöppen bele 1922-ben Laszgallner Oszkár, aki a Darnstadter családtól vásárol ingatlant. A környékbeliek között terjednek a hírek, vajon ki vette meg, tanár vagy festő??? (Dédapánkat 1907 szeptemberében nevezték ki a Műegyetemre tanársegéddé, ekkor már a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon rendszeres évi kiállításain is feltűnik a képeivel.)
1926-27-ben amerikai tartózkodása során sikerül annyi pénzt megkeresnie, hogy megvalósíthatja imádott felesége, Nászai Luizi álmát, hogy hátralévő életét saját kis kertjében kapálgatva tölthesse. 1929-30-ban felesége Luizi és leányai Erzsóka és Norci segítségével felépíti a „mozaikpalotát”, 1930 augusztus 3-án költöznek be.
Záborszky Nándor budafok első polgármestere, a képző- és zeneművészet pártfogója, a villa elkészülte után személyesen meglátogatja és innentől virágzó kapcsolat alakul a város és „Oszi bácsi” között.
A Budafok és Vidéke című újságban óriási cikk jelenik meg Laszgallner Oszkárról, megfesti Törley Dezső életnagyságú portréját, a városháza dísztermében mutatják be óriási sikert aratva, egy évvel később Törley megrendeli felesége arcképét is. Innentől sorozatosan kapja a portrémegrendeléseket: Horthy Miklós, Gömbös Gyula, akinek nyaralója is a környéken (Nagytétény és Budatétény határán) volt, Macskássy Sámuel budafok főjegyzője (a kép ma a Nemzeti Galériában van), végül gróf Szécsi Teleki Pál arcképe is elkészül. Ezeken kívül több család is rendel portrékat és csendéleteket, sajnos nagyrészük a háború viharában vagy később elveszett, megsemmisült.
A Cserjés utca legfelső végében a Labranovics és Darnstadter család felajánlott egy telket, hogy Rózsavölgynek saját temploma épülhessen. Dédapánk 200 fős templomot tervezett, melynek makettje az egyetlen, ami számos művészien és rendkívüli precizitással kivitelezett építészeti makettje közül szerencsésen túlélte a háború viharait, s ma a Laszgallner hajlékban megtekinthető. A templom tervezésére Bató Lajost is felkérték, s bár a bíráló bizottság Oszi bácsi tervére voksolt, jött a háború, s a templom építés meghiúsult. Végül a rózsavölgyiek gyűjtést szerveztek, társas összejöveteleket tartottak tombolával, olvasó esteket, sok pénz összegyűlt, de az infláció miatt megapadt összegből végül csak egy haranglábat helyeztek el a telken…
A Laszgallner család könyvében Oszkár és Luizi teljes történetét elolvashatjuk, naplójuk nyomán, melyet rengeteg gyönyörű, korabeli fotóval illusztráltunk.
Laszgallner Oszkár: Önarckép
S végül dedikálás, az emlékek felelevenítése, s persze egy kis falatozás, az egész család kitett magáért, a vendégek rengeteg finomsággal járultak hozzá az estéhez.