Bory Jenő és Laszgallner Oszkár a két bohém művész és szerelmes férj

Hogy szerethet egy férfi egy asszonyt annyira, hogy várat építsen neki? S mennyire szerethette hitvesét a vén bohém, ki 50 éves fejjel saját kezűleg építette fel feleségének a nyolcszögletű villát, melynek lépcsőjébe mozaikból rakta ki vallomását.

Eredeti naplórészletekkel!

Bory Jenő, a szobrászművész-építész hozta létre a Guiness rekordok könyvébe is bekerült Bory-várat, a legnagyobb épületet, melyet egyetlen ember épített. Építészeti munkássága a vasbeton művészeti értékű felhasználásában teljesedett ki Magyarországon. Laszgallner Oszkár  festőművész-építész – Bory Jenő barátja – budafoki villája is csodálatos példája a vasbeton művészi felhasználásának.

A Laszgallner villa felújítása során közel kerültem anyai nagyapám szellemiségéhez, munkáihoz, akit sajnos életében én már nem ismerhettem.
Keze nyoma minden mozaikdarabon, építőelemen, belső dekoráción a mai napig jelen van és remélem sokáig fenn is fog maradni.
Életútját megismerve ifjúkorában környezetébe nehezen beilleszkedő, de elhatározásaiban, munkájában rendkívül kitartó, önképző, határozott egyéniség, ugyanakkor bohém természetű, családszerető művészember képe bontakozott ki előttem. Nagyanyámmal felváltva írt naplójukat lapozgatva – a regénybeillő családtörténet mellett – rendkívüli munkabírást, precizitást, akaraterőt és ezek gyakorlati, művészi szintű alkalmazását olvastam ki.

Néhány évvel ezelőtt vendégünk volt a Laszgallner villában Bory Jenő egyik unokája, beszélgetésünk alkalmával fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy megemlékezzek a két művészről e kis párhuzamos gondolatsor feljegyzésével.

Érdekes momentum, hogy két bohém művészünk ugyanazon évben született: 1879-ben,

Laszgallner Oszkár Tövisen, míg Bory Jenő Székesfehérváron, mindketten szegény családban, Bory édesapja géplakatos mester volt, Laszgallner Kálmán pedig fűtőház-főnök, de minkét apa nagy gondot fordított gyermekei nevelésére, bár eleinte az apák által befektetett ezirányú energiák nem egyformán térültek meg.

Laszgallner Oszkár írja naplójában:
„A következő iskolai év elején a reál iskola főreál lett, s a lakásunkkal majdnem átellenben lévő nagy épületbe költözött.—  Nagy torna termünk volt s osztályunkban én voltam az előtornász, de a mi a tanulást illette ott bizony nem igazán jártam elöl. Hogy az év végén átengedtek, azt is csak egy balesetnek köszönhettem. Csintalankodás közben a tornateremben egy nagy fiú sarkával úgy megrúgta az államat, hogy alsó ajkam át szakadt s én meg a nyelvemet haraptam keresztül.—  Úgy látszik nevezetes esemény volt, mert még a debreczeni újságban is le volt írva a baleset. –  Hasznom az volt, hogy orvosi bizonyítvány értelmében nem volt szabad beszélnem a vizsgáimon s a torna tanárom lévén osztályfőnököm is, hogy-hogy nem, a kilátásba helyezett szekundák elmaradtak, s így elégséges osztályzatot kaptam. (III. reál 1893.) 1893/94 iskolai évben végeztem a IV. reált; de a tanulás megint nagyon nehezen ment, mert folytonosan már más dolog sokkal jobban érdekelt mint az iskola…. Egyletet is alakítottunk. Apa lett az elnök, én az I-ső kapitány. Már nem voltam iskolás fiú, hanem fiatal ember. Részt vettem a táncz mulatságokon stb. Biliárd clubnak is tagja lettem, hol szintén Apa volt az elnök. Közben azonban tanultam is s így sikeresen letettem a VI. osztályból is a magánvizsgát (1897 június).”

Végül magántanulóként végzi el a reál iskolát – miközben dolgozik a vasútnál és a debreczeni gépjavító műhely építkezésén, az építési irodában műszaki rajzolóként –, és sikeresen leteszi a VIII. osztályvizsgát és az érettségit is 1900. június 7-én,  s még ez év októberében Kassán bevonul, mint tüzérönkéntes. 1902-ben szerel le.

 

Pályaválasztás

Ezalatt Bory Jenő is tanulmányait végzi, ő így nyilatkozik erről az időszakról életrajzában:
„1899-ben érettségiztem Székesfehérváron, s mint jó tanuló, jó tornász és kitűnő rajzoló, megkaptam a 200 koronás városi (milléneumi) ösztöndíjat, hogy beiratkozhassam a Műegyetemre. Már akkor művész szerettem volna lenni, de volt a nyelvtankönyvünkben egy mondat, melyet németre kellett fordítani: Szép, szép a művészkedés, de nem lehet ám abból megélni. No, gondoltam, akkor én előbb elvégzem a Műegyetemet, s aztán megyek a művésziskolába szobrásznak, mert azt is tudtam már, hogy: Építészet, szobrászat egy test és egy lélek. Láttam a pesti szoborpályázatokat, ahol egy építész és egy szobrász együtt szövetkezve csinálja a terveket. No, gondoltam, mennyivel jobb volna, ha a kettő egy személyben volna.”

Érdekes módon a pályaválasztást illetően Oszkár épp az ellenkező véleményre jut, miután többek tanácsát meghallgatja:
Idézet naplójából:
„Pályaválasztás előtt álltam, határozni kellett, hogy mit végezzek. Több féléhez volt kedvem. Apától látott gépészeti dolgok mindig érdekeltek, annál is inkább, mert 16-17 éves koromban egy találmányának (fésűvágó gép) rajzait én készítettem el sketz szerű magyarázatok alapján. Az építészeti irodákban azonban megkedveltem az építészetet is. Főnökeim szép jövőt helyeztek kilátásba ezen a pályán, többek között azt mondották, hogy biztosan tanársegéd leszek az egyetemen stb. VI. reál magánvizsgámon beadtam egy homlokzati kiképzést s rajztanárom kétségbe vonta, hogy azt én csináltam, úgy hogy aláírásokkal kellett igazolnom az irodai mérnökökkel a kik látták mikor rajzoltam. De nagy szeretettel foglalkoztam a festés és rajzolással is és így művészeti pályára is nagy kedvem volt.”

Az idő tájt már festett, fényképészeknek tablót, rendezvényekre önálló művészi dekorációkat készített. (Aranybika – szálló táncterem, Cseresznye ünnepség a nagyerdőben). A debreceni társadalmi élet ismert és elismert egyénisége volt.

„Tanácsért fordultam Benczúr Gyula nagybátyámhoz, a ki válaszolt is levelemre, de inkább csak ösmertette a művészeti iskolákat s a rajztanár képző intézetet, de tanácsot nem igen adott. K. Apa kívánságának is eleget teendő elmentem a Műegyetemre, hogy beiratkozzam építész hallgatónak. Találkoztam egy ösmerőssel, ki épp akkor végzett ottan s az rettenetesen lebeszélt s óva intett, hogy meg fogom bánni, ha beiratkozom, mert egy szegény fiúnak nincs jövője az építészeti pályán, mivel soha nem lehet önálló vállalkozó, hanem fiatal ereje ki fog merülni egy idegen ember vállalatánál való keserves és igen minimálisan honorált munka alatt. Mindezen körülményeket nem ismerve sikerült rábírnia, hogy nem iratkoztam be a Műegyetemre. K. Apa tudta és beleegyezése nélkül elmentem a rajztanári képezdébe s felvételi vizsgát tettem, melynek eredménye alapján fölvettek. Az első félév elteltével általános kitűnő osztályzatot kaptam s ösztöndíjat is 600 koronát.”

Bory Jenő 1904-ben jelentkezik a Mintarajziskolába, azzal a szándékkal, hogy Magyarországon akar szobrászatot tanulni. Ilyen képzés akkoriban Magyarországon nem volt. Kérelme is szerepet játszott abban, hogy elindul az első magyarországi szobrász osztály Stróbl Alajos irányításával. 1904-től a később Képzőművészeti Főiskolává alakult Mintarajziskolában szobrászatot tanul 1906-ig. Majd további négy évig folytatja tanulmányait a Stróbl Alajos vezette Szobrászati Mesteriskolában. A Mintarajziskolában látogatja Székely Bertalan festészeti és rajz stúdiumait.

Laszgallner Oszkár ugyanazt a két iskolát végzi mint Bory Jenő, de időrendben felcserélve, a Mintarajziskolai tanulmányai után következik a Műegyetem építészi fakultása, ahol 1908 szeptemberében tanársegédi állást nyer a rajzi tanszéken R. Lajos professzor mellett. 1918 májusában kapja meg az építészi oklevelet. Barátságuk is itt, a Műegyetemen szövődik.

 

Szerelem, házasság

De ugorjunk vissza az időben, még egy egyező évszám: 1907. Bory Jenő a Mintarajziskolában ismerkedik meg Komócsin Ilonával, aki Szeged város ösztöndíjasaként Székely Bertalan növendéke. 1907-ben házasságot kötnek Székesfehérváron. Laszgallner Oszkár 1907. május 31-én Füzesabonyban köt házasságot Nászai Luizával, kinek majd a nevezetes Laszgallner-hajlék készül, de majd csak 20 év múltán. Erről majd később.

Bory Jenő 1906/7-ben állami ösztöndíjjal két éves tanulmányutat tesz Németországban és Olaszországban. Néhány hónapig Carrarában, a világhírű Paolo Trisconia cég műhelyében a márvány feldolgozását és a márványszobor készítését tanulmányozza. Itt faragja felesége fiatalkori portréját és a Mona Vanna című szobrát.
1909-től részt vesz a Jézus Szíve templom kivitelezésében. A felszentelésre 1911-ben kerül sor. A templom külső héjalás nélkül készült betonkupolája a vasbeton első, művészeti értékű felhasználása Magyarországon.
Bory 1906-ban szerepel először az Országos Képzőművészeti Társulat kiállításán Bandika című gyermekszobrával. Ettől kezdve rendszeres résztvevője a Műcsarnok, a Nemzeti Szalon, az Ernst Múzeum tárlatainak.

Laszgallner Oszkár 1910 óta állandóan szerepel a Műcsarnokban táj-, genre-, interieur- és portrait-képeivel, melyeket gondos, művészeties megfestés jellemez. Ismertebb művei : “Elmúlás, “Uzsonna után, “Lombok alatt c. festményei, X. Pius pápa és Takács Menyhért prelátus képmásai. Oltárképet festett a rimaszombati templom részére, egy évig Amerikában is élt, ahol a new yorki Park Centrál Hotel öt termének művészi kiképzését tervezte, továbbá a sanfranciskoi nagy színház belső dekoratív kiképzését.  1912 nyarán kiutazik Párisba, illetve egy európai körútra, Bécs, München, Páris, Schweicz és Milánó, Florenc, Velence, Firenze. Építészeti munkái között számos perspektívarajza szerepel, köztük az egyetemi és eskütéri templomok műemléki interieurjei. Gyakorlati perspektíva címen szakmunkát is írt, mely 1919-ben jelent meg először.

 Építés

Ugyanebben az évben Bory Jenő Fehérváron, a Mária-völgy lankás domboldalán egy hold nagyságú szőlőterületet és gyümölcsöst vásárol, a hozzátartozó pincével és présházzal.
1922-ben elkezdi a Bory-vár építését. Hosszú éveken át folyik az építés, lesz benne festő műterem, szobrász műterem, támfalak, loggiák, 100 oszlopos udvar, fülkék, tornyok kilátással a városra, a falakon költemények, melyek mind a ház asszonyát magasztalják.

Íme a gyönyörű szerelmi vallomás, melyet Bory Jenő írt feleségéhez Komocsin Ilonához 1921-ben:

„Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet Valakit angyalnak nevezni?
Hogy lehet hogy angyal a földre leszálljon
És mint földi asszony engemet szolgáljon?

A földre leszálltál és angyal maradtál
Földi életemből, égit varázsoltál
Ha egyszer visszaszállsz vigy magaddal engem
Az angyalok közé protezsálj be Szentem.”

Így ír Bory Jenő a vár építéséről:
„Térjünk most egy reális kérdésre. Hogyan hozhatta össze ezt mind egyetlen ember? Szörnyű egyszerű a magyarázat. Ha a cement nem volna, a Bory-vár sem volna. Drasztikusan szólva: a Bory-vár egy betonkísérleti állomás. Van itt vagy 200 oszlop, hengeres, sima, mintha esztergálva volna, pedig mind-mind úgy készült, hogy kátránypapír-hengerbe öntöttem a híg betont, a kétszer körülsodort papírhengert dróttal átkötöttem. Kész az oszlopforma. Egy papírossal akár 10 oszlopot is meg lehet csinálni. A mozaikokat, feliratokat, pedig úgy, hogy egy deszkalapra a betűk negatívja ki volt rakva, s rá a beton, így egy darab lesz a betű a betonnal, soha le nem hámlik. Plasztikus feliratok a gipsznegatívba bevésve, rá a beton. Egy test. Kifogyhatatlan, lehetőség, lelemény. Ilyen építőanyag, mint a cement (beton) nem volt még az emberiség kezében.”

1922-ben, amikor Bory Jenő elkezdi a feleségének szánt várat építeni, Laszgallner Oszkár egy szőnyeg eladásából, melyet pár évvel ezelőtt egy pár darab képéért kapott egy szőnyeges zsidótól cserébe, megvásárolja a rózsavölgyi telket 475000 koronáért.
Naplójában ezt jegyezte erről:
„Nagy volt az öröme az én Luzsámnak, mert hiszen a nagyváros tömkelegébe hozott kunsági vadvirág sehogy sem tudott itt gyökeret verni, s idegesen betegesen kedvetlenül fonnyadozott a nem az ő lelkének való talajban. Nosza járt is ki az ő földecskéjére sárban, vízben, nyárban, télben fáradtságot nem ismerve, örülve a rögnek melyet magáénak érezhet.”

1929 májusában egy 8000 pengős építési kölcsönnel kezd hozzá kis otthonuk építéséhez:
 „Egész szeptember végéig építettünk s fedél alá hoztuk az egészet a veranda kivételével. Így állt a tél alatt. Műtermemben elkészítettem az ebédlő belső plafon vasvázát s a fa kereteket, s kis famíliám megfestette az ornamens üvegeket. Ugyancsak a műteremben készült el Bory Jenő szobrász barátom segítségével az amoretli szobor minta egyik Erzsók másik Norcira  (lányaira) emlékeztetőleg. Megcsináltam a fényképnagyításokat a családról. A veranda farács s az ablak alatti virág- tartó is mind ott készült.
1930. tavasz
Folytattuk az építkezést, külső belső vakolást, ajtó ablak beállítást, s a veranda beton mozaik munkáját. Sablonokat magam készítettem de úgy anya mind Erzsók, Norci nagy segítségemre voltak.
1930. augusztus 3-án költözködtünk be nagy örömmel a kis palotánkba hol bizony még igen-igen sok tenni valónk volt. Bizony úgy szólván naponta kérdezgettük egymástól, hogy hát igaz-e? A mi tulajdon házunk ez? Lehetséges ez? Hát ezt is megértük? Egyszóval nagy-nagy örömünk vált valóra. Mindenki megtalálta a maga munkakörét a további csinosítást illetőleg. Anyuka persze a kertet fejlesztette, gyarapította a fákat s ültetvényeket. Én folytattam az üveg mozaikokat. Csináltam a kátránypapír csőben készült kerítés oszlopokat a gyerekek és anya segítségével s még ősszel fel is állítottuk. ”

Nászai Luizi, azaz Laszgallner Oszkárné, LUZSA bejegyzése a naplóba:

 „Ott künn esik a hó…Nagy pelyhekben, csendesen, egész napon. Csudafehér minden: előttünk a terasz, az út, a kis „Japán liget” (még csak 1-2 hónapja ültettük, de a reménység gazdagon hajt ki belőle); a még sodronytalan kerítésoszlopok, fehér bundában a Veresék kis zöld fürdőháza, a Viliék kertje s házunk előtt, HÁZUNK! előtt a két kő posztamens feletti vázákban a belédugott két kis zöld fenyőfácska. Fölöttük a terasz homlokzatán kőbetűk, vagy inkább kőbe, betonba forrott üvegbetűk:”

„LASZGALLNER HAJLÉK”

 

Megfigyelhetjük a Bory-vár és a Laszgallner-hajlék építésének közös vonásait, a két művész-barát közös munkálkodását, a kátránypapír oszlopok, a mozaik-technika és a vasbeton-kupolák, a vasbeton építészet hasonló alkalmazását, de mint látjuk, nemcsak művészetükben voltak rokon lelkek, de szívüknek asszonyukért való soha meg nem szűnő lobogása is hasonlóan motiválta őket tetteikben.

És folytatódik a Laszgallner-hajlék építése a napló szerint:

„1931. tavasz
Tavasszal kezdtük el a fürdőmedenczénket, nyáron készítettük az utzai kerítést. Beton oszlopokat mind a gyerekekkel csináltam. Jót mulattam mikor azt mondtam Norcinak. „No gyertek, most levisszük az oszlopokat.” Rám néz csodálkozva, hogy tán csak nem beszélek komolyan. Nem tudta el sem képzelni, hogy azt a 3 mázsás oszlopot akarom a lányaimmal levitetni, pláne tudva, hogy derekam miatt nekem nem volt szabad emelni. Nagy volt öröme s meglepődése mikor látta hogy henger fék segítségével mily szép könnyű szerrel gurult a nehéz oszlop a lejtőn lefelé. Az oszlopok felállítása után elkészítettem a kaput Norci segítségével a ki azután látva hogyan csináltam a kerítést, vége felé már egészen egyedül csinálta az utolsó részletet, s aztán be is festette az egész kerítést. A fürdőmedencéhez csináltam egy sziklaforrást, s beültettük kőrózsával s borostyánnal. Anyuka esténként elfáradva a kerti munkában oda üldögélt a medence lépcsőre, s lábait az enyhe vízbe merítve el mélázott a csörgedező forrás mellett holdvilág mellett hogy hát igaz-e, hogy így van minden a mint van s a mi a vágya volt.”

1932-ben készítette el a lépcső feljáratot s az út mozaikját, az egész lépcsőt teljesen egyedül egymaga csinálta egy álló hónapig, az asszonynak ki kertbe vágyott.
Íme a mozaik felirat, mely a verandára vezető lépcső függőleges részein olvasható:

„Az asszonyért ki kertbe vágyott,
Kő kőre szállt s az összehordott
Kis fészek vidám lett és boldog
Színes csillanó, mint játszi kedve
Az öreg bohémnek ki építette.”

 

 

Kelemen Eörs (Laszgallner Oszkár unokája)

 

---