Győzelmeink, amelyek megváltoztatták Európa térképét…
A 907-es pozsonyi csata óta, amit még Árpád harcolt meg országáért, több olyan győzelmünk volt, amely megváltoztatta Európa térképét, s ami ma még fontosabb: erkölcsi szemléletét. Miért nem ünnepeljük őket méltóképp?
Flavius Blondus Forliviensist (1392–1463), a neves humanistát 1433-ban nevezték ki a Vatikáni Kancellária vezetőjének. Hatalmas klasszikus műveltsége miatt a pápa megbízta Róma antik romjainak, felszínen látható maradványainak összeírásával, jegyzékbe foglalásával, ennek eredményét összegezi Roma Instaurata című művében, amelyet Mátyás király számára is lemásoltak. Blondus azonban elsősorban a pápa levelezését végezte. Naponta olvasta a pápa számára érkező anyagokat és válaszolt a szentatya nevében. Így elsőként informálódott a keresztény világ legfrissebb problémáiról, köztük a magyarországiakról is.
Európa keresztény országaiban nem vették igazán komolyan a török előnyomulást
Érdekes, de ezekből az iratokból derül ki, hogy a 15. század közepéig Európa keresztény országaiban nem vették igazán komolyan a török előnyomulás tempóját és következményeit. Bizánc (Konstantinápoly) eleste és kifosztása 1453-ban dermedt rémületet, majd kapkodást okozott. Blondus naponta tájékoztatta a pápát egy általános ellentámadás sürgősségéről, és vitairatot készített De expeditione in turchos címen. Ott tartott, hogy kb. 200.000 fős sereget toborzott volna, de mindez illúzió maradt. Ugyanis minden keresztény hatalom külön-külön megindokolja, miért nincs abban a helyzetben, hogy éppen most hadsereget állítson ki a török ellen: A görögök a törökök szövetségesei voltak. A bolgárok nem, de adót fizettek a törököknek és féltek, hogy ezt megemelik, a szerbek ugyanúgy. Havasalföld dühös volt a Hunyadiakra, amiért náluk nem akadályozták meg a török előnyomulást (míg pl. Erdélyben igen). Velencének 3 városa volt a török által megszállt Görögországban, és féltette a térség kényes egyensúlyát, melyet tíz készenlétben tartott hadihajóval is igyekezett fenntartani. Végül a franciák nemhogy megtámadták volna a törököket, hanem még bíztatták, segítették is őket, hogy lekössék ezáltal ősi ellenségük, a Habsburgok erejét Magyarországon és Közép-Európában. Az erre vonatkozó dokumentációt a Vatikán levéltára máig is őrzi.
Csak a Hunyadiakra lehet számítani
Blondus rendszeres tájékoztatása alapján a pápa megállapította, hogy a török ellenében csak a Hunyadiakra lehet számítani, megverni csak ők tudnák a kisázsiai iszlám összefogást. S amikor Hunyadi János 1456-ban Nándorfehérvárnál fényes győzelmet arat a török felett, a pápa emlékeztetőül elrendeli a (később délre áthelyezett) harangszót, amit mi a mai napig tartunk (de pl. Rómában már ágyúlövés jelzi a delet, Garibaldi emlékére…).
Ebben az időben a Hunyadiak már az ország, sőt a térség leggazdagabb urai, legnagyobb birtokosai. Évtizedek óta viselik a grófi címet, házasságaik révén a legelőkelőbb körhöz tartoznak. Ezért is érthetetlen számunkra, hogy a mai közvélemény oly keveset tud róluk. Még az új történelemkönyvekben sem szerepelnek kellő súllyal, s ennek a hazai megítélésnek következtében Európa sem tiszteli őket. Mint ahogy a nándorfehérvári győzelem is csak egy mellékes jelenet Európa és a török küzdelmének másfél évszázados történelmében!
Három nagy kultúra: az iszlám, a latin katolicizmus és Bizánc hatalmi pólusai
Közben teljesen átalakulnak az erőviszonyok a három nagy kultúra: az iszlám, a latin katolicizmus és Bizánc hatalmi pólusai között, mely utóbbi immár Isztambul néven az iszlám új központjává lesz. Közbevetően: minden történészhallgatót arra oktatnak az egyetemen, hogy sohasem szabad modern hasonlatokat használni. Most mégis megszegem ezt a szabályt és Glatz Ferencet idézem a mára utalva: „Az iszlámban újjáéledő, feszítő világstratégiai harcok dúlnak (…) Az iszlám és a keresztény-zsidó kultúra ütközései lassan olyan hangosak és kegyetlenek, mint a 15.-18. században voltak. Talán azért is, mert a két világszemlélet egymásnak feszülése mögött erősebbek a hatalmi és gazdasági érdekellentétek, mint bármikor korábban voltak. És ez nem kedvez a kutatónak (…). És ez valószínűleg így is marad, amíg Európának szükséges van a kisázsiai olajszármazékokra!”
Egyedül vagyunk?
Ahogy mind jobban felértékelődik Magyarország 15. századi győzelme az iszlám fölött, egyre kevésbé érthető a mi szerénységünk (?), hogy soha nem beszélünk róla. Ami még rosszabb, hogy félreérthetően beszélünk a nándorfehérvári győzelmet 70 évvel később követő eseményekről: „Magyarország területét 150 évig megszállva tartották a törökök” mondjuk, és írjuk iskolai tankönyveinkben, pedig ez így nem igaz! Magyarország jelentős részei sohasem kerültek török uralom alá, a Felvidék és Erdély ekkor is őrizték a keresztény kultúrát, töretlen és sokszínű volt az európai értékek szerinti fejlődés. (S a török kiverése után az ország ismét fel tudta venni a nyugati keresztény világ fejlődési ütemét, míg azt 1945 tragédiája meg nem állította.) De ezzel a szöveggel belesodorjuk magunkat a balkáni országok közé, ahol valóban több száz évig tartott az iszlám hatalom, s ez maradandóan át is alakította kultúrájukat, s főként erkölcsi értékrendjüket.
Ugyanígy nem vagyunk képesek megfogalmazni 1956-os forradalmunkat sem: Az egész világ évekig, tartósan ünnepelte a felkelést, s mindazt, amit hozott, de mi 1990 után sem tudjuk kellő hangsúllyal és büszkeséggel vállalni azt a 16 napot!
„Egyedül vagyunk” – sírjuk Széchenyi óta, pedig ő nem ezzel a hangsúllyal és céllal fejezte ki magát! A Habsburgoktól akarta elhatárolni országát, kifejezve, hogy nemzeti érdekeink rajtunk kívül senkinek sem fontosak.
Ezerszáz éven át, a 907-es pozsonyi csata óta, amit még Árpád harcolt meg országáért, amely csata tekinthető a honfoglalás befejezésének – a magyarok tartósan – 1000 évre szólóan(!) – ekkortól vették birtokukba a Kárpát-medencét – több olyan győzelmünk volt, amely megváltoztatta Európa térképét, s ami ma még fontosabb: erkölcsi szemléletét. Próbáljuk ezt jobban hangsúlyozni a köztudatban!
Póczy Klára
2007.
Póczy Klárával Az újraálmodott Róma című Mátyás Corvina kiadása kapcsán ismerkedtünk meg. Ez volt az egyik első Mátyás Corvina, amit digitalizáltunk, és Klára néni írt hozzá egy részletes tanulmányt. Csodálatos volt együtt dolgozni a legendás régésszel, aki közvetlen, kedves stílusával mindenkit levett a lábáról közös munkánk során.
