Húsvét Nagycsütörtök

HÚSVÉT

Dr. T. Túri Gábor írása

I. rész

NAGYCSÜTÖRTÖK vagy Zöldcsütörtök

Ezen a napon kezdődik az un. Triduum Sacrum, vagyis a háromnapos emlékezés Jézus szenvedésére, elítélésére, kereszthalálára, majd dicsőséges feltámadására.
A magyar katolikus liturgiában csütörtök este a vecsernye után veszi a kezdetét ez az ünnepségsorozat és a vasárnapi második vesperával fejeződik be. Az oltáriszentséget, a kelyheket elteszik ilyenkor egy erre kijelölt helyre és csak Jézus feltámadása után kerülnek ismét vissza az oltárra.

Ezen a csütörtöki napon, közel 2000 éve, Jézus vacsorára hívta a tanítványait

Előtte felment kíséretével az Olajfák hegyére, a Getsemáné kertjébe, kedvenc helyére, ahol a magasságos Istenhez, az ő Atyjához szokott imádkozni.

Ezen a helyen egy ősi templom állt, amely nem a zsidók istenének volt állítva, hanem már hosszú évszázadok óta hirdette az itt élő szkíta-turáni fajú őslakosság Istenének dicsőségét.
Ezek az őslakók a templomaikat magaslatok tetejére építették és sokszor nem csak benne, hanem előtte a szabad ég alatt is összejöttek imádkozásra. Ezeket a helyeket nevezték a zsidók a “korrupció helyeinek”, mert ők ezeket bizony pogánynak tartották. Ezek egyikében élt papnői minőségben egy ideig Mária is, Jézus édesanyja. Szülei, fogadalmuknak megfelelően, még gyermekkorában ide adták be őt szolgálatra. Erről megemlékezik a ránk maradt zsidó irodalom is a Szanhedrin 106.a fejezetében, ahol Máriát hercegek és törvényhozók családjából származónak mondják, aki gyakran a templomban szakrális táncot lejtett.
Tehát Jézus is ide, egy ilyen templom mellé, annak a kertjébe ment ezen az estén imádkozni. Utána összejött a tanítványaival. Tanítványainak nagy része galileai volt, ami azt jelentette, hogy még egy pár évtizede országuk a Pártus Birodalom fennhatósága alá tartozott. Itt a lakósság nagy része vagy nem volt zsidó, vagy prozelóta volt, ami azt jelenti, hogy nem zsidóból, kényszerítve lett az új vallást, Jehova hitét felvenni. Őket nevezik, ahogy ezt a Bibliában többször olvashatjuk “törvényen kívülieknek“ a hithű, a Mózesi törvények alapján élő, judeai zsidók, vagy a Szanhedrin elöljárói.
Tehát most Jézus, a többségében e területről származó tanítványaival jött össze vacsorára.
Mózes törvénye alapján, ezen a napon a Széder-esti lakomát tartották országszerte, amely a zsidóknak az Egyiptomból való megszabadulását jelképezte, de Jézus ezen a napon mégis egy új törvény nevében beszélt hozzájuk. Mózes törvénye helyett egy új törvényt, a szeretet törvényét mutatta be nekik, és ennek nevében kötött velük egy új szövetséget is.
Hogy bebizonyítsa nekik  azt, hogy a szeretet és az alázatosság, amit ebben az új törvényben hirdetett nekik, mindennél fontosabb, megmosta lábukat.

Tette ezt annak ellenére, hogy ő anyja révén hercegek leszármazottja volt…, hogy rokonainak a palotája, akkor még állt Jeruzsálemben, amely az arszakida pártus királyi család Adiabene-Charax ágának a tulajdona volt.

Ez az épületet egyébként az 1755-ben kiadott un. Zwingli-Biblia térképén jól látható….

Tehát Jézus, mint királyi herceg mosta meg az egyszerű tanítványainak a lábát de mindez eltörpült ahhoz a tényhez képest, hogy ő a magasságos Istennek, az Atyának a földre született gyermeke volt… Ez az önmegtartóztatás, ez a lemondás és ez a szeretetre épült alázat azóta is, mint világítótorony vezeti az igaz keresztényeket életútjukon.
Majd Jézus, mindezek betetőzéseként, ezen az estén, a testét is felajánlotta étekül a tanítványainak. Kenyeret és bort adott nekik… Ugyanúgy, mint ezt egykor Melkizedek tette, mikor  Ábrahámot fogadta, vagy ahogy ezt a Nílus-völgyi Gau papok tették Egyiptomban, és ahogy ezt Mitrász is tette.

Mindezek voltak Jézus turáni-szkíta előfutárai, de Jézus képes volt mégis mindegyiket túlszárnyalni tettével, amikor mindezek mellé lelke szeretét is kiosztotta tanítványai között. A kenyeret mint a testét,  a bort pedig mint a vérét;  a szeretete jeléül… És e kettő segítségével közösen, a test és a vér által, azóta is mindenki, aki ezt magához veszi, az Jézus test-vérévé válik ezáltal.
Jézus e tette ezen az estén, joggal bőszíthette fel a farizeus zsidókat, amint Júdás árulása után erről tudomást szereztek.
Az a szeretet és az a mindent megbocsájtó Atya-Isten, akiről Jézus beszélt nekik, ismeretlen volt a zsidók előtt, különösen pedig  az a szeretet, amely Jézus eddigi tetteit és az Utolsó Vacsorán tett felajánlását jellemezte.

 

Jézus tanítása

Jézus tanítása, amely elődei munkáján keresztül a szkíta-turáni ősvallást reformálta meg és tette azt így egy örök életű Krisztusi szeret-vallássá, érthetően teljességgel idegen volt a zsidók számára, akiknek törzsi Istene a szigorú és bosszúálló Jehova volt.
Ezt Jézus is tudta. De azt is tudta, hogy ez a szeretetvallás, amelynek magját elültette a tanítványai szívében, az tovább fog élni.
Azonban ehhez a tanítványoknak is tovább kell élniük, hogy taníthassanak. Ezért mondta Péternek, aki heves vérű volt és később majd Jézus elfogatásakor, Jézus védelmében kardot is rántott, hogy másnapig „Háromszor fogsz engem megtagadni”.
Tévedés lenne most azt hinni, hogy ez csak egy egyszerű jóslása volt Jézusnak… Egy jóslás, amely mutatni fogja Péter gyöngeségét. Nem. Jézus nagyon is tudta, hogy Péter bátor, de azt is tudta, hogy dialektusáról a zsidók majd fel fogják ismerni… és talán majd ezért el is fogják. Hiszen ekkor már üldözték a galileai tanítványokat is.
És minden úgy is történt, ahogy azt Jézus előre meglátta. Hiszen másnap, Jézus kínzásának a színhelyén, kérdezték is Pétertől a zsidók, hogy nem vagy e te is galileai ?
Péter erre legszívesebben rávágta volna, hogy de az vagyok… és képesnek is érezte magát föláldozni Jézusért, a  tanítómesteréért, akit szeme láttára igazságtalanul kínoztak…
De mégse tette, mert fülébe csengett Jézus szava: „Háromszor fogsz engem megtagadni“.
És ekkor megértette, hogy ez valójában nem egy egyszerű mondás volt, hanem egy parancs. Jézus parancsa és utolsó kívánsága Péter felé, akinek ezért le kellett győznie teste gyenge pontját, a hevességét….Uralkodnia kellett magán, mert Jézus így akarta…. Ezért válaszolta azt, hogy nem, nem ismeri Jézust és nem is a tanítványai közül való. Ezért maradhatott csak életben és csak ezért tudta folytatni haláláig tanítómesterének, Jézusnak a munkáját.
Így Jézus halála nem volt hiábavaló, mert Jézus rábízhatta az új egyházát…. A Sziklára, a Petrus-ra latinul. Ezért Jézus majd át is kereszteli a nevét Simonról Petruszra.
A Kefás Simon, tehát Petrusz lesz. A Kefás, amely magyarul is jól érthető és Köves értelmű. Köves, mint a Szikla, a Petrusz.
Csakhogy a Köves, az magyarul „kövess” értelmű is. És ez szintén egy parancs, mint az előbbi. És mindkettő egy célt szolgált, hogy Péter folytathassa Jézus megkezdett útját…
Erre kell emlékeznünk a nagycsütörtöki szertartáson évről évre. Erre az utolsó vacsorára, erre a „szkíta vérszerződésre”, amelynek megtörténte, teljességgel idegen lenne a zsidók előtt, hiszen ők a vért tisztátalannak tartják.
A misén a glória után még utoljára megkondulnak a harangok hirdetve Jézus dicsőségét, majd „Rómába mennek” és a nagyszombati vigiliáig elnémulnak… Szomorú csend és gyász kezdődik el a hithű keresztények között.
Ugyanez a gyász és elkeseredettség mutatkozik meg a mise liturgiájában is, az oltárfosztáskor… Majd az imádkozás során, a zsolozsma közben elalszanak a gyertyák is és sötétség borul a templomra…

Dr. T. Túri Gábor

Olvassa el a cikk  folytatását! : Nagypéntek