A NAGY OMAR
A tizenkilencedik század végén találkozott két fiatalember Londonban, akiknek a kezei közül hamarosan a világ talán legkülönlegesebb, és leggazdagabban díszített könyvei kerültek ki. Azonban a könyvek könyve, a drágakövek ezreivel, arannyal, ezüsttel ékesített csoda, amiről az akkori könyvkötők között már elkészülte előtt legendák terjedtek, el volt átkozva.
A két fiatalember Francis Sangorski (1875-1912) és George Sutcliffe (1878-1943) volt, akik 1896-ban találkoztak Douglas Cockerell könyvkötő-szemináriumán, London Iparművészeti Iskolájában. 5 év múlva, 1901-ben megalapították saját könyvkötő cégüket, Sangorski & Sutcliffe néven, mely hamarosan a világ legelismertebb műhelyévé vált. Specialitásuk volt a drágakövekkel ékített könyvborítók készítése, mely technika a középkorban volt jellemző, s melyet ők modern formában újjáélesztve, művészi szintre emeltek.
Leghíresebb könyvüket, a „NAGY OMAR”-t, (The Rubáiyát of Omar Khayyám), mely a XI. századi perzsa költő verseit tartalmazza Edward FitzGerald híres fordításában, mely az első illusztrált kiadás volt – a Sotherans Könyvesbolt megbízásából készítették el. John Stonehouse, a könyvesbolt igazgatója a következő instrukciók kíséretében küldte el megbízását.
„Csinálják, és csinálják meg tökéletesen; nincsenek korlátok, tegyenek bele a kötésbe amit csak szeretnének, árazzák be a könyvet amennyit csak kapni szeretnének érte; minél magasabb az ár, annál elégedettebb leszek, feltéve, hogy az ár tükrözödik majd a munkájuk eredményében, és a kész könyv a legnagyszerűbb példája lesz modern könyvkötésnek a világon; ezek az egyedüli instrukcióim.”
A Sangorski & Sutcliffe ekkor már nagy elismerésnek örvendett a szakmában, de ez a munkájuk már egy következő dimenziót testesített meg.
Az elképesztően dekoratív borító két és fél évig készült, és 1051 drágakövet és féldrágakövet, rubintot, türkizt, ametisztet, topázt, gránátot, smaragdot helyeztek el rajta aranyba ágyazva, amihez 100 négyzetláb arany lapocskára volt szükség, és 4967 bőrberakás, valamint mahagóni és elefántcsontberakás ékítette. Az eredmény egy mindent felülmúlóan csodálatos, technikailag is tökéletes mestermű lett.
1911-ben készült el, és a Sotheran’s katalógusában 1000 £ árral szerepelt. A gondok akkor kezdődtek, amikor Londonban nem akadt rá azonnal vevő, s így NewYork-ba küldték, egy kiállításra, remélve, hogy ott gazdára talál, azonban a vámhatóságok óriási összeggű illetéket róttak ki a könyvre, amit a Sotheran’s nem volt hajlandó megfizetni, így az értékes szállítmány visszautazott Angliába.
Itt a Sotheby’s aukciójára küldték, ám ez nem is történhetett volna rosszabbkor, mivel az országban éppen egy komoly bányász sztrájk zajlott, ami erősen kihatott a tőzsdére is. A könyvet végül 1912. március 29-én egy Gabriel Wells nevű amerikai kereskedő megbízásából londoni ügynöke, Lionel Isaacs 450 £-ért, értékének kevesebb mint a feléért vásárolta meg.
A mágikus alkotást, mely annyi munka és szenvedély eredményként született, minden ceremónia nélkül adták el egy londoni aukciós ház termében, s egy tölgyfa dobozba zárva várta, hogy a tengerentúlra küldjék.
Mivel lekéste a szállításra kiszemelt tengerjárót, a következő Amerika felé tartó hajóra rakták, aminek a neve Titanic volt. A sors fintora, hogy a modern kor legpazarabb kivitelű könyvének koporsója korának legdrágább luxushajója lett.
De a legrosszab csak ezután következett; 6 héttel később, hogy a Titanic-ot és vele együtt a NAGY OMAR-t örökre elnyelte végtelen hullámsírja, a lelkileg megtört Francis Sangorski a tengerbe veszett Selsey Bill-nél, amikor ki akart menteni egy fuldokló nőt. Sangorski ekkor 37 éves volt.
A könyv története azonban itt még nem ér véget. A Sangorski & Sutcliffe, Sangorski halála után is sikeresen működik tovább, Sutcliffe pedig elkészíti a NAGY OMAR második példányát, amit elkészülte után azonnal egy bankszéfben helyeznek el biztonsági okokból. Ám a II. Világháborúban, London bombázásakor bank, széf és a könyv is az enyészeté lesz.
Ám mint a mesében, a harmadik nekifutás végre sikerrel jár; 1936-ban, miután Sutcliffe stroke-ot kap, unokaöcssének Stanley Bray-nek adja át az irányítást, aki már 17 éves kora óta dolgozik a cégben. Stanley nyugdíjba vonulása után nagybátyja hajdani tervei alapján elkészíti a NAGY OMAR harmadik példányát, melyet máig a British Library-ben őriznek.
