Szent László: legenda és valóság

ʺA Szent László Legenda nem azonos az ugyanezzel a névvel megismert falkép ciklussal. A Szent László Legenda László király szentté avatásához készített, hitelesített leírás az életében és halála után történt csodás eseményekről.
A Szent László legenda néven ismert falkép ciklus egy olyan eseményt tár elénk, amely László herceg életének egy – a magyarság számára kedves – eseményét dolgozza fel. A népi emlékezetben a történet inkább mesei elemekkel maradt fenn, ám ezek az elemek tették a népmesékhez hasonló módon értelmezhetővé László herceg (királyfi) történetét. Nem véletlen, hogy ez a történet a szentté avatási legendába nem került be, ám krónikáink tartalmazzák.

A leányrablás

Az István király halála utáni 37 év eseményein lépjünk át, míg (Koppány unokája) László, Béla király fia, lett a magyarok királya. Azaz álljunk meg egy történet kedvéért az 1068-as évnél, amikor a krónikák szerint a fehér kunok kelet felől betörtek az országba. A kunok ellen Salamon király a két királyi herceggel, Gézával és Lászlóval együtt indult hadba, és a teljes kun sereget megsemmisítették. Ebben a csatában történt, hogy egy szép magyar leányt egy kun elrabolt, és menekült vele. A krónikák szerint László herceg azt hitte, hogy a leány a váradi püspök leánya, és a csatában szerzett sebesülése ellenére üldözni kezdte a rabló kunt. Látta azonban, hogy elérni nem tudja, ezért szólt a leánynak, hogy rántsa le lováról őt, amit a leány meg is tett. A kunnal László viaskodni kezdett, majd legyőzte, és megölte. A krónikák leírása azonban nem mindenben felel meg a népmesei kívánalmaknak, ezért ki kellett egészíteni. A falképeken a teljes népmesei rendnek megfelelő történet jelenik meg, és éppen ez teszi lehetővé, hogy a népmesék elemzésének megfelelő módon közeledjünk hozzájuk.

De ki az a leány?

A krónikák leírásában a Váradról történő kivonulás nem szerepel. Helyette László herceg a csatából megtérőben értesül a leányrablásról, és ezért, bár nehéz sebben van, megfordul és üldözőbe veszi a leányrablót. A krónikákban a kun lefejezésével a történet véget ér. A falképeken azonban a krónikáktól eltérően a kun megölésében a leány is szerepet játszik, és befejező képként a kun lefejezése után László herceg a leány ölébe hajtja a fejét, és úgy pihen meg. A kiegészítésekkel együtt a történet egész lett, és szépen mesélhető formában a népi emlékezetben megőrizhetővé vált. A történetben egy érdekes pont van, nevezetesen az, hogy a leány a váradi püspök leánya. Ez 1068-ban még nehezen képzelhető el, mert a krónikáink szerint a váradi püspökséget László alapította, miután király lett. A papi nőtlenség a magyar apostoli királyságban nem volt érvényben. Még 1192-ben is megtagadta III. Béla királyunk a pápa erre irányuló kérését.

Szentté avatás

A Somogyvári püspökség alapítása is László nevéhez fűződik. László annyira tisztelte nagyapja emlékét, hogy temetkezési helyéül is ezt a – Somogyváron alapított – püspökséget jelölte meg. Első sír helye itt volt, az általa alapított monostor templomában, ahol 1173-ig nyugodott. Ekkor vitték át Nagyváradra. Sírjánál számos csodás esemény történt, és ezek az események a Nagyváradi sírnál is folytatódtak. Szentté avatása is a Váradon történt csodás események hatására, és III. Béla király határozott követelésére történt 1192-ben. A magyarság emlékezetében azonban Koppány, Szent István, Szent Imre herceg, és Szent László napjainkig fennmaradt. Számtalan azon helyek sora, ahol történetek élnek ma is cselekedeteikről, nevükhöz fűződő eseményekről. Helységek nevei is őrzik emléküket. A nép szívében élő emlékek legtöbbje Szent Lászlóhoz fűződik. Csodás cselekedeteit a népi emlékezet máig őrzi.

Máté Ferenc

Csodás események

 

Szent László gondoskodik katonáiról

Szent László király az oroszokkal harcolt, amikor seregével üldözve azokat kies tájra értek, ahol több napi járásra semmi élőlénnyel sem találkoztak. Amikor a szent király látta, hogy a pusztaságon éheznek a katonái, térdre borult és úgy könyörgött az Úristenhez. Az Úr meghallgatta őt, s rögtön csoda történt. Egy hatalmas rudli szarvas, őz és bivaly közeledett a pusztában. A katonák igen elképedtek, mert a nagy állatsereglet csendes szelídséggel közeledett feléjük. Hálát adtak az Úristennek, és a szent királyuknak is rögtön, hogy megmenekültek az éhhaláltól. Máskor Döbröd közelében vonult a sereg és epesztő szomjúság kínozta a katonákat. Olyan nagy volt a vitézek szomjúsága, hogy kínjukban kiáltozni kezdtek.
A tatárok vezére is meghallotta e kiáltozást és gúnyosan kérdezte László királytól:
— Mondd, miért bömbölnek a katonáid, mint a barom?
— Mert veled akarnak megütközni! — felelte Szent László.
Az ütközet előtt a szent király Istenhez fohászkodott, hogy elepedt katonáit felüdítse. Isten most is meghallgatta könyörgését s paripájának patkója nyomán víz buggyant ki a földből, bőséges forrás fakadt a nyomában. A friss víz a katonákat felüdítette. Vize azóta sem apadt el, ki nem száradt. A forrást a nép ma is Szent László kútjának nevezi.

Szent László pénze

A kunok Kolozsvárt támadták, azonban a magyar csapat megfutamította az ellenséges csapatokat. Inába szállt a bátorsága a sok tar fejű kunnak, menekültek, ki merre látott. A magyar vitézek persze utánuk iramodtak s irtották a pogányokat.
Ám a kunok vezére egy furfangos cselt eszelt ki ekkor. Megbontotta az iszákját és a rabolt kincsekből marékszámra szórta az aranypénzt üldözőik elé.
A többi kun is követte vezérét. Sziporkázó aranyesővel árasztották el az üldözőket. Nem voltak restek a magyar vitézek, leugrottak a lóhátról és marékszámra szedték a csillogó aranyakat. Nem törődtek tovább a pogányok üldözésével. László király sürgető szavai, amikkel fiait a további harcra bíztatta, bizony eredmény nélkül maradtak. A csengő arany szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra. Szent László ekkor megint az Úrhoz fordult:
— Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam!
És íme, csoda történt ekkor. Isten a kunok földre szórt aranyát egytől egyig kővé változtatta!
Ezen vidéken sokáig mutogatták a különös köveket, amit a nép Szent László pénzének nevez!

 

A tordai hasadék

Erdélyben, Torda mellett hatalmas harcot vívott Szent László a kunokkal. Futott a magyar sereg és futott a király is. A Torda feletti hegy tetején vágtattak a magyarok, nyomukban a vérszomjas kunok. Szent László nyomában lihegtek a kunok, fejszéjükkel csapkodtak feléje. A király ekkor imával fordult az egek Urához.
— Szabadíts meg Uram, hiszen éretted harcoltam!
Isten meghallgatta Szent László imáját és csodát tett! Kettérepesztette a hegyet a király mögött. A kunok rettenve fogták vissza a lovaikat, mert hatalmas szakadék tátongott előttük. A király lova patkójának helye még évszázadok múltán is jól látszott ezen a helyen.

 

Szent László füve

Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla:

Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok közt fényes csillag.

Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várta a segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta:
— Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.

A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s azóta is Szent László füvének nevezi a nép.

Ezek a csodás események a szentté avatási legendában örökítődtek meg és maradtak fenn.

 

Még sok mindent megtudhat Szent Lászlóról a Reményünk Jézus csillagunk Szent László című könyvből.