Szerzői jog? Eszik vagy isszák? Avagy a könyvkészítés alapjai

Mit tegyünk, ha megírtuk életünk fő művét és megérett bennünk a gondolat, hogy másokkal is megosszuk azt, azonban fogalmunk sincs mire figyeljünk, milyen jogaink, lehetőségeink és nem utolsó sorban kötelezettségeink vannak? Hogyan kezdjünk neki a könyvkészítés hosszadalmas munkájának?

A könyvkiadásban eltöltött jó néhány év alatt számtalan szerzővel tárgyaltam, és nem egyszer szembesültem azzal, hogy hiába tartok egy nagyszerű kéziratot a kezemben, azt kiadni csak jelentős átdolgozások, vagy komoly anyagi ráfordítás árán lehet, mert szerzőm sajnos nem tudta, hogy milyen jogai, illetve kötelezettségei vannak. Mi az amit tehet, mi az amit nem.

A könyvkiadás szakmájában az egyik legfontosabb kulcsszó, mondhatnám varázsszó a szerzői jog. Ez a kissé mitikusnak és megfoghatatlannak tűnő fogalom, rendkívül fontos esetünkben. Jó, ha minél tisztábban látunk ezen a téren.Mi is az szerzői jog? Milyen lehetőségeket ad nekünk és milyen kötelezettségeket ró ránk? Hogyan véd meg bennünket attól, hogy műveinket jogosulatlanul felhasználják, abból a mi kihagyásunkkal hasznot húzzanak?

A mű, amelyet megírunk, a saját, szellemi termékünk, amelyet eladni nem lehet, pusztán a felhasználói jogát értékesíthetjük. A szerzőnek műve fölötti joga haláláig fennáll, beleegyezése nélkül annak részeit sem lehet felhasználni. A szerző halálát követően a jog az örökösé, az elévülési idő végégig, amely a szerző halálától számított 70 év. Ha nincs örökös, a jog az államra száll.

Ahhoz, hogy a művünk nyomtatásban széles – vagy kevéssé széles – plénum előtt megjelenhessen – hacsak nem magunk adjuk ki saját művünket, mint magánkiadás – a felhasználói jogot át kell adnunk egy kiadónak. De ez nem jelenti azt, hogy a művünk felett többé nem rendelkezhetünk. Sőt! A kiadónak csak a felhasználásra van joga, tehát kiadhatja azt, könyvet készíthet belőle, forgalmazhatja, reklámozhatja az írásunkat, de harmadik személynek – kivéve, ha erről külön megállapodunk – nem adhatja tovább, a művön a szerkesztést meghaladóan a beleegyezésünk nélkül nem változtathat.

Tudnunk kell, ha egy kiadóval megállapodtunk, és megköttetett a szerződés is, ugyanazt a művet a szerződés érvényességének fennállása alatt nem adhatjuk el más kiadónak, és mi magunk sem adhatjuk ki.

A szerződés szólhat határozott – célszerű és a szerző számára kedvezőbb – vagy határozatlan időre, lehet kizárólagos és nem kizárólagos is. Természetesen adhatjuk a felhasználói jogot ingyen is, de jobban járunk, ha kérünk érte bizonyos díjazást. A „tarifa” rendkívül változó mértékű. Kis példányszámnál ne számítsunk túl nagy summára. Ha könyvünk mégis bestseller lesz, kárpótolhat minket az úgynevezett royalty, azaz az értékesített példányszámok után járó kvázi jutalék, amely általában százalékos mértékű. Ezt érdemes minden esetben kikötni, hiszen sosem tudhatjuk.

Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a művünkben más szerző műve – legyen szó szövegről, vagy képről – nem használható fel, még akkor sem, ha azt az internetről töltöttük le. Ahhoz, hogy a könyvünkbe bármit is betegyünk, ami nem a saját alkotásunk, meg kell kérnünk a szerző írásos engedélyét és persze hivatkoznunk is kell rá a művünkben.

Sajnos, ritkán szokott előfordulni, hogy ezt ingyen és bérmentve megkapjuk, ezért a legjobb, ha mindent magunk készítünk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem idézhetünk. Azt megtehetjük, de arra ügyelnünk kell, hogy ne vigyük túlzásba és minden esetben a forrás megjelölésével hivatkozzunk az eredeti szerzőre, a megjelenés helyére, idejére és persze ne felejtsünk el idézőjelet is használni. Az úgy nevezett jogosítási folyamat nem egyszerű. Sokszor nehéz felkutatni a jog valódi tulajdonosát, ráadásul sok mindenre figyelnünk is kell, de ebben ne féljünk a kiadónk segítségét, tanácsát kérni.

Gondoljunk bele, hogy mi sem örülnénk, ha a mi alkotásunkra bárki is sajátjaként utalna, vagy azt a festményt, amit kemény munkával alkottunk valaki csak úgy szó nélkül használná, azt sugallva, hogy ez az ő műve.

Röviden összefoglalva. Éljünk a szerzői jogi törvény adta lehetőségeinkkel, kössünk szerződést, amelyben mindent aprólékosan rögzítsünk és tiszteljünk másokat annyira, hogy művüket beleegyezésük nélkül nem használjuk fel!

Ha ezzel megvagyunk kezdődhet is a könyvkészítés munkája, amelyről a következő bejegyzésben olvashat.