Nagytestvérünk a könyvkiadó

Könyvkészítés, könyvkiadás, kiadó. Ismerős szavak ezek, azok számára, akik nem csak saját örömükre, üres óráik eltöltése végett adták írásra a fejüket. Adott a szerző, adott a kézirat, adott a vágy, hogy ország–világ megismerje a MŰvet, és adott a könyvkiadó, aki vagy elvállalja kéziratunk gondozását, vagy nem. Hogy ez mitől függ, mi is a kiadók igazi szerepe és dolga, mitől válnak, mondhatni élet-halál uraivá, és mit tehetünk akkor, ha a nagyok nemet mondanak, a következő sorokból kiderül.

Talán kicsit túlzás azt állítani, hogy a kiadók élet-halál urai, de tagadhatatlan tény, hogy óriási befolyással bírnak a kéziratok sorsára. Az, hogy írásunk eljut-e a kész könyv stádiumába, kikerül-e a könyvesboltok polcaira, nagymértékben függ a kiadó döntésétől. De miért? Mi az ő szerepük, a könyvkészítés folyamatában?

Tulajdonképpen a kiadó összekötőkapocs a nyomda és a szerző között. A nyomtatott könyv elterjedésének hajnalán – akik olvasták a Könyvkészítés rövid története című bejegyzést, emlékezhetnek rá – a nyomda és a kiadó egy és ugyanaz volt. A nyomda tulajdonosa tárgyalt a szerzőkkel, elkészítették a könyvet és mindenki ment istenhírével. Persze ez nagyon leegyszerűsített nézőpont, de a lényeget magában hordozza. A fejlődés során azonban, a könyvkészítés komoly üzletté nőtte ki magát, amin szép summát lehet keresni, de ugyanúgy bukni is. Így hát szükségessé vált egy olyan szervezet létrejötte, amely egyrészt szakmai szemmel megvizsgálja, hogy a kézirat valóban alkalmas-e arra, hogy elnyerje a közönség tetszését, és legalább az előállítás árát behozza, másrészt, amely felügyeli, irányítja az előkészítő munkákat, a nyomdai tevékenységet és törődik a könyv utóéletével is. Ezeken túl még egy komoly szerep jut a kiadónak, és igazán ez ad hatalmat a kezébe. Ez pedig nem más, mint az anyagi kockázat viselése. Tudniillik a könyvkészítés drága mulatság, a gyártott produktum sikere hosszú ideig kérdéses, a ráfordított költségek, sok esetben csak évek múltán térülnek meg.

Mindezek mellett pedig a kiadó az, aki foglalkoztatja a szerkesztőket, a korrektorokat, a tördelőket, megszervezi a könyv reklámozását, ami igencsak fontos momentum, ha a könyvünket eladni is, nem csak elkészíteni szeretnénk.

Természetes tehát, hogy a kiadók védvén saját érdekeiket nagyon szigorúak és kritikusak egy-egy kézirattal szemben. Napjainkban egyre többen adják írásra a fejüket, ami nem baj, de a tömegből tudni kell kiválasztani az igazán értékes és piacképes műveket. Ez igazán nehéz feladat, higgyék el nekem! Lehet remek az adott téma, lehet nagyszerűen megírva, de ha kevés az esély rá, hogy szélesebb tömeget mozgasson meg, akkor a kiadónak el kell utasítani, mert a ráfizetést senki nem tudja, és nem is akarja vállalni.

A könyvkészítés területén a legsúlyosabb kiadást a nyomdaköltség jelenti. Minél kisebb példányszámú az adott kiadvány, annál drágább az előállítása. Ilyen esetekben kevés az esélyünk, hogy a nagy kiadók szóba álljanak velünk és még kevesebb, hogy fizessenek. De nem kell elkeseredni! Hazánkban is működik a magánkiadás intézménye, melynek lényege, hogy valamely kisebb kiadó vállalja könyvünk elkészítését, természetesen abban az esetben, ha ezt saját zsebünkből finanszírozzuk. Ennek előnye, hogy a művünk biztos megjelenik, úgy ahogy mi szeretnénk és az eladásból komolyan részesedhetünk, hátránya viszont, hogy a mi pénztárcánkat vékonyítja a költségek jelentős hányada, amelyek megtérülésére nem biztos, hogy számíthatunk.

Érdemes tehát – ha van lehetőségünk – szponzorokat keresni, illetve figyelni a művészeti pályázatokat, ahol egy kis pénzre, de akár a kiadás teljes finanszírozására is szert tehetünk.